A síremlék 1965-ben Macedóniában, az egykori Philippi közelében fekvő Grammeni falu határában került napfényre. Jelentőségét a görög régészek is felismerték, de a tanulmány szerzőjének figyelmét a neves német ókortörténész, H. Nesselhauf hívta fel, és ő látta el értékes tanácsokkal.
Az emlékmű szemcsés márványtömb (magassága 2,64 m, szélessége 0,83, illetve 0,90 m, vastagsága pedig 0,26-0,28 m), alsó része, sajnos, hiányzik. Jelenleg a görögországi Kavalla régészeti múzeumában van.
Előlapja két - feliratos és domborműves - mezőre oszlik. A dombormű Decebál elfogatását és az elhunyt katonai érdemjeleit ábrázolja. A felirat Tiberius. Claudius Maximus katonai pályafutását, kitüntetéseit foglalja össze, és mint ilyen, értékes, új adatokat tartalmaz a római hadsereg történetére vonatkozóan.

Magyar fordítása így hangzik:

Tiberius Claudius Maximus, kiszolgált katona, (ezt a síremléket) még életében megcsináltatta. Lovasként szolgált a VII. kegyes és hűséges Claudius légióban, előlépett lovassági kvesztorrá, majd ugyanabban a légióban jó parancsnoki testőrré és lovassági zászlótartóvá; továbbá a dák háborúban vitézségéért Domitianus császár érdemjelekkel tüntette ki, a megboldogult isteni Troianus [pedig] parancsnokhelyettessé léptette elő a második pannon lovassági segédcsapatban és ugyanő a dák háborúban felderítőnek tette meg, vitézségéért kétszer érdemjelekkel tüntette ki a dák és a parthus háborúban, és ugyanaz [a császár] ugyanannak a lovassági segédcsapatnak tiszthelyettesévé léptette elő, mert Decebált elfogta, és fejét elvitte neki Ranisstorumba. Mint önkéntes továbbszolgáló tisztességes elbocsátását Terentius Scaurianustól, a konzulságol viselt férfiútól Új-Mezopotámia provincia hadseregének főparancsnokától kapta meg...


Bodor András