A hely kiválasztása szükségszerű volt: a kőhíd északi hídfőjét őrző tábor vicusának jelentősége ugyanis a nagy forgalmú híd miatt hamarosan megnőtt, és megszaporodott lakosságával alkalmassá vált a városi autonómia befogadására.
Az északi tartományban, Dacia Porolissensisben Napoca (Kolozsvár) kapott municipium rangot. A város területén ásatás alig folyt, ezért topográfiáját vagy településelőzményeit nem ismerjük. A körülmények mégis arra mutatnak, hogy a municipium korábbi katonai tábor helyére került. Erre néhány katonai téglabélyegen kívül a potaissa–napocai országúton felállított és Ajtonyban előkerült mérföldkő utal, amelyre Potaissa és Napoca nevét is felvésték.
Ez az út 109–110-ben, közvetlenül a háború után a tartomány legészakibb részén már készen volt. Az újonnan meghódított tartományokban legelőször a hadászatilag fontos, a táborok közti összeköttetést biztosító utakat építették meg. Ezért a Potaissából (amely későbben legióstábor lett) Napocába vezető út minden bizonnyal katonai táborokat kapcsolt össze.
A tartomány urbanizálása az általában olvasható felfogással ellentétben vontatottan haladt előre. Az első colonia alapítást a polgári közigazgatás bevezetése, a következő kettőt ismét csak új tartományok létrehozása tette szükségessé.
A későbbi városok alapítási körülményeit és időrendjüket kevésbé ismerjük. Romula (Ruca, Oltenia) táborának vicusa a katonaság áthelyezése után, talán Antoninus Pius vagy Marcus Aurelius alatt lett municipium.
Marcus emelte városi rangra az Apulum legiós tábora melletti polgári települést (Apulum I.), amelyet alig valamivel később már coloniaként emlegetnek: a rangemelés legkésőbb Commodus uralkodása alatt következett be. A városiasodás Septimius Severus alatt vált szélesebb körűvé.
Elősegítette ezt az a körülmény, hogy a tartomány hadserege rögtön kikiáltása után csatlakozott hozzá, és a tartományt Septimius Severus testvére kormányozta. Az apulumi (Apulum II.) és a potaissai legióstáborok canabae-i ekkor váltak municipiummá. A Duna-parti Dierna (Orsova) és Tibiscum (Zsuppa) táborvicusai a 3. században, talán már a Severusok alatt municipiumok lettek. Ugyanekkor Drobetát, majd később Caracalla (211–217) Potaissát és Apulum II.-t emelte colonia rangra. Malva városát egyelőre nem tudjuk azonosítani; egyes vélemények szerint azonos Romulával, mások szerint máshol keresendő: 230-ban colonia.
A bányakörzet legnagyobb településének, Ampelumnak a jogállása vitatott: nincsen egyértelmű bizonyíték a városi autonómiára. Ha mégis elnyerte, akkor az a 3. században történt.