Britannia szigetét a kontinenstől a mindössze 34 km széles Doveri-szoros választja el. A sziget területe 209 331 négyzetkilométer, legészakibb pontja, John O’Groats, és legdélibb csücske, Land’s End között szá­raz­földi úton 1349 km a távolság. A Brit-szigeten a kőzetek északnyugat–délkeleti irányban fiata­lodnak: Skócia északnyugati részén ősmasszívum bukkan a felszínre.
A Skót-felföldet a Glen More-törésvonal osztja ketté, amelyben a Kaledón-csatorna húzódik. Ettől délkeletre a Grampian-hegység található, melynek legmagasabb csúcsa a Ben Nevis (1343 m). A Skót-alföldet bazalt táblahegyek tarkítják. A Dél-Skót-felföld legmagasabb része, a Cheviot Hills Skócia és Anglia természetes határa.

A Pennine-hegység Anglia középső részén húzódik, óidei mészkőből áll, pere­mén jelentős kőszénkészle­tekkel. A Walesi-hegység (vagy Cambriai-hegység) predikatív szerkezetű. Az Angol-alföld három oldal­ról öleli körül a Pennine-hegységet.

Az Északkelet-Angol-alföld a Tees-folyótól északra (Northumberland te­rülete), a Közép-Angol-alföld pedig a Pennine-hegységtől délre található és az Észak-nyugat-Angol-alföldben folytatódik. Emellett van még egy lapos, alacsonyan fekvő mocsaras terület, a Fens-vidék, aminek nagy részét mára lecsapolták mezőgazdasági hasznosí­tás céljából.