Az Arméniai kultúrában az i.e. III-I. század folyamán az ország társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésének jellegzetes vonásai tükröződtek. Az Achaimenidák uralkodásának idejétől kezdve az Arméniai hivatalos vallás fokozatos iranizálódása figyelhető meg.

Főistenként Aramazdot (az iráni Ahuramazdát) tisztelték. Az istennők közül az iráni (baktriai) Anahita, a vizek úrnője került az első helyre, akinek alakja Arméniában és Kisázsiában az ottani termékenység istennők alakjával olvadt össze.
Az ősi Arméniai pantheon istennői közül leginkább Astlik őrizte meg jelentőségét. A kultusz irányítása a papok kezében volt, akik megpróbálták az irodalmat is monopolizálni. Ezért különleges titkos írást eszeltek ki: a templomi könyveket és évkönyveket ezzel írták.

De sem a királyok és az arisztokrácia udvari jellegű hellenisztikus kultúrája, sem a titkos írást használó, erős iráni hatás alatt álló papi kultúra nem vált a népi tömegek közkincsévé. A nép továbbra is kitartott ősi kultuszai és szertartásai mellett, elsősorban a meghaló és újjászülető „szépséges” Ara - a természet istene - kultusza mellett. A hellenisztikus udvari színház mellett népi színház is működött. A nép körében epikus elbeszélések jártak szájról szájra, amelyek Arménia népének a függetlenségért vívott harcát örökítették meg.

66. óta Arménia kettős függőségben volt - Rómától és a pártus birodalomtól. Rómától való függősége névleges, a pártus birodalomtól való függősége azonban valóságos volt. Míg Róma viszonylatában az Arméniai király „a római nép barátja és szövetségese” címet viselte, addig a Arsakidák birodalmi rendszerében Arménia egyike volt azoknak a félig önálló államoknak, amelyeket az Arsakida- uralkodóház tagjai kormányoztak. De ezen a hierarchikus rendszeren belül is csupán másod- vagy harmadrendű államnak számított. Gyakorlatilag a pártus király nevezte ki családjának egyik vagy másik tagját Arménia királyává. Róma pedig megerősítette a kinevezést.

I. Tiridates uralmáról 66 után igen keveset tudunk. Fővárosát a Róma-barát Tigranokertából áthelyezte a pártus barát Artasatba. Ezt a várost Néró által rendelkezésre bocsátott kézművesek segítségével építette újjá, és rövid időre a Nérónia nevet adta neki.

A hetvenes évek elején, még Tiridates uralma alatt, az alánok hatalmas arányú támadást indítottak Arménia ellen. Tiridates alánok elleni harcának emléke még felcsendül abban az örmény eposzban, amelynek egyes töredékeit Moses Xorenaci (Chorénéi Mózes) őrizte meg számunkra. A hagyományban azonban Tiridates alakja már egybeolvad I. Artaxias személyével.
I. Tiridates idején Arménia 120 stratégiára (közigazgatási körzet) oszlott, ezeket örmény nyelven gavar-oknak („körzet”-eknek) nevezték. Az egyes körzetek kormányzói alkották az örmény nemességet (megistanes a görög, nobiles a latin forrásokban, örmény nyelven pedig naharar-ok, pártus naxvadár szóból).

Arménia Tiridates utódai alatti történetét szintén kevéssé ismerjük. Közvetlen utóda, úgy látszik, Sanatruk volt, aki az I. század végén s a II. század elején uralkodott. Sanatruk halála után új összeütközés támadt Róma s a pártus birodalom között.

114-ben megindult Traianus pártus hadjárata. A római hadsereg benyomult Arméniába, s azt még ugyanabban az évben római provinciává tette.

Róma többi keleti provinciájához hasonlóan itt is létrehozták a városok helyi szövetségét, az ún. koinon-t. Arméniának ez a helyzete azonban nem tartott sokáig. Traianus seregei 115-116-ban mélyen benyomultak ugyan pártus területre, sikereik azonban nem bizonyultak tartósnak. A római seregek hátában felkelések törtek ki, éspedig nem csupán az újonnan meghódított területeken, hanem Róma régi provinciáiban, még Cyprushan és Cyrenaicában is. Arméniában is kirobbant a felkelés.

Traianus háborúja tehát lényegében sikertelen volt. Utóda, Hadriánus, kivonta a római helyőrségeket a meghódított területekről és visszatért az i.e. 63. évi egyezményen alapuló hagyományos keleti politikához.

A II. század 60-as éveiben újabb konfliktus kezdődött Róma és a pártus birodalom között. Ez végső kimenetelében Róma győzelmére vezetett (Lucius Verus ún. pártus hadjárata eredményeként). Ezeknek az eseményeknek során került az örmény trónra Sohaemus, a rómaiak jelöltje.