logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Hogyan függött az Egyiptomi mezőgazdaság a Nílusi áradástól

(A Nílus) mindig a napforduló utáni újholddal kezd áradni, fokozatosan és apránként, amikor a Nap áthalad a Rákon, bőségesen viszont, amikor az Oroszlánon, apadni pedig a Szűz csillagkép idején kezd, az áradással megegyező módon. Medreibe a Mérlegben tér vissza teljesen, ahogy erről Hérodotos tudósít, a Mérleg 100. napján.
Úgy ítélik meg, hogy áradás idején tilos a Níluson királyoknak és helytartóknak hajózniuk. A növekedés mértékét kutakban figyelik jelzések segítségével. A megfelelő magasság 16 rőf. Ennél kevesebb víz nem öntöz mindent, a több viszont fogva tart mindent a túl lassú visszahúzódás miatt. Ekkor elszalasztódik a vetés ideje, mivel át van itatva vízzel a talaj, akkor meg nem kap vizet, pedig szomjas. Mindkettőt megérzi a provincia.

12 rőfös víz esetén éhínséget szenved, 13-nál még mindig éhezik, 14 rőf jókedvet hoz, 15 biztonságot, 16 örömöt. A mi korunkig a legmagasabb vízmagasság 17 rőf volt Claudius uralkodása alatt, a legkisebb 5 rőf a pharsalosi csata idején, mintha a folyó valamiféle csodajellel fejezte volna ki nemtetszését (Pompeius) Magnus meggyilkolása miatt.
Amikor a víz beáll, kinyitják a zsilipeket és a földekre engedik. Ahogy felszívódik a földeken, úgy haladnak a vetéssel. Ez a folyó abban is egyedüli, hogy semmiféle gőzölgést nem bocsát ki magából.




Forrás:
Plinius: Naturalis historia [A természet története] 5.10.58.