Bár az Egei-tenger vidéke két világrészen helyezkedik el, és igen sok - több száz - szigetet ölel fel, földrajzi és történelmi vonatkozásban mégis bizonyos mértékig egységes egészet alkot. Az ókorban az égei világ négy övezetre tagozódott: a Balkán-félsziget déli részére (Görögország szárazföldi része), a szigetvilágra, Krétára és Kisázsia keskeny part menti sávjára.
A szárazföldi Görögország további három részre osztott: Észak-, Közép- és Dél-Görögországra (Peloponnésos). A Balkán-félsziget többi részétől Görögországot a Balkán-hegység kiágazásai választják el, amelyek Görögország területére is benyúlnak, s ott a hegyek a felszín jelentős részét kitöltik.

Fontos része Észak-Görögországnak a termékeny Thesszáliai-völgy, amelyet a Péneios-folyó öntöz. A keskeny Thermopylai-szoroson át vezet az út Közép-Görögországba, mely számos kisebb-nagyobb, hegyektől övezett völgyet foglal magában; hozzá tartozik az Attikai-félsziget és Euboia szigete.
A Peloponnésost a Korinthosi-földszoros (Isthmos) kivételével minden oldalról az Egei- és az Ión-tenger, valamint ezek öblei határolják. Akárcsak Közép-Görögországban, a vidék itt is számos, nagyrészt hegyek által elválasztott területre tagozódott.

Görögország hegyei ritkán haladják meg a 2000 méteres magasságot, s így nem állították az embert leküzdhetetlen akadályok elé, de az ókorban mégis jelentősen közrejátszottak az egyes területek elszigeteltségében. Minthogy Görögországban nincsenek nagy folyók, nem jöhettek létre olyan nagyszabású öntözőrendszerek sem, amilyenek-az ókori Kelet számos országában épültek. A szárazföldi Görögország nyugati partjai aránylag kevéssé tagoltak; többnyire meredekek, sziklásak. A keleti partokon viszont a tenger kanyargós, csipkézett partvonalat alakított ki.
De ha a hegyek elválasztották is egymástól az égei medence törzseit, a szigetek annál jobban összekapcsolták őket. Az Egei-tengeren járó hajósok sohasem vesztették el szemük elől a földet, meg akkor sem, ha útjuk Európa partjaitól Kisázsia partvidékére vezetett. A rendszerint derűs időben a hajósok mindig láthatták az 50 kilométernél nem távolabbi szigetek valamelyikét. Ez elősegítette a hajózás és a tengerrel kapcsolatos foglalkozások fejlődését.

Az égei világ külön területe volt a sekély vizű, kikötésre alkalmas öblökben és folyótorkolatokban bővelkedő kisázsiai partvidék, melyhez termékeny talajú, széles síkságok csatlakoznak. Az Egei-tenger partvidékének klímáját a sok hegyes vidék kivételével szubtropikusnak nevezhetjük; csupán a szárazföldi Görögország északi részén mérsékelt az éghajlat. A nyár forró és száraz, hó meg télen is ritkán esik, s rendszerint nyomban el is olvad. Az évi csapadék nagy része télen hull le, amikor déli és délnyugati szelek fújnak a meleg Földközi-tenger vidékéről. Ezért a vegetációs időszak késő őszre, télre és tavaszra esik, amikor a csapadék bőségesebb ; a nyáron rendszerint kiapadó, gyors folyók nem tudják kellő nedvességgel ellátni a földeket és kerteket.

Görögországban kevés a termékeny föld. A hegyek lankáiról az, esők elmossák a termőtalajt, s csupán a tengerparti síkságokat és az ország belsejében fekvő völgyeket borítják a szubtropikus övezetre jellemző vörös és sárga talajok. A folyók árterületén a talaj hordalékos (alluviális), néha mocsaras. Az ősidőkben hatalmas erdők és tüskés cserjések borították az ország területét.

A száraz éghajlat és a kevés termőföld miatt a földművelés csak néhány vidéken fejlődött alapvető gazdasági ággá. A szárazföldi Görögországban már a rabszolgatartó társadalom idején is kellett importálni gabonát. Az olajbogyó és a szőlő termesztéséhez kedvezőbbek voltak a feltételek.

Az ősi görögök gazdasági életében nagy szerepet játszott a halászat és az állattenyésztés, főleg a juh- és kecsketenyésztés, különösen az ország központi és hegyes vidékein. Szarvasmarhát és később lovat főként Thesszáliában tenyésztettek.
Az országnak sok ásványkincse van. Gazdag gyönyörű márványban, kitűnő agyagban; a fémek közül ezüstöt, rezet, ólmot, később vasat, Thasos szigetén pedig aranyat bányásztak. Thrakiában (a mai Bulgária területén) is találtak aranyat. Néhány fémfajtát (ón) azonban importálni kellett.