A félsziget nyugati partja, s a tőle nyugatra eső földrészek csak a Rómával való érintkezés kezdete óta jutnak történelmi jelentőségre.

A görögök történelmi életének színhelye és középpontja ősidőktől kezdve az Aegeus-tenger, a Földközi-tengernek ez a csaknem mindenfelől elzárt, szigetekben gazdag, nagy öble, melyet nyugatról Görögország szaggatott partszegélye, délről Kythera, Kréta, Karpathos és Rhodos szigetek, keletről Kisázsia partjai, északról a thrák-makedon partok határolnak. Ebben az irányban a Balkán-hegység jelzi a róla nevezett félszigeten azt a határvonalat, melyet a görögök az ó-korban csak kivételesen léptek át.

Öblökben gazdag partvidékét már a hetedik századtól kezdve euboiai görög gyarmatosítók szállták meg, s attól kezdve nagyobb része közvetlenül a görög világhoz tartozott.