A praetor urbanus nagy jelentőségű peren kívüli jogsegélyeiből és a praetor peregrinus által kialakított és a civiljogba is átvett perrendből, valamint annak keretében elhelyezkedő anyagi jogszabályokból alakult ki. Papinianus: ” A praetori jog az a jog, amelyet, a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, vagy kiegészítése vagy kijavítása céljából.”

A ius civil és a ius praetorium évszázadokon át párhuzamosan érvényesült egymás mellett, majd végül egybeolvadt. Cicero már két egyenrangú jogként említi a civiljogot és a praetori jogot.

A köztársaságban eleinte a consulok neve és a dictatoré is (pl. maximus).

Kr. e. 367-ben az igazságszolgáltatást elválasztották a consuli hivataltól s külön patricius magistratusra bízták Praetor néven. Az elkülönítés tulajdonképpeni oka az volt, hogy a patriciusok nem akarták a consulsággal együtt az igazságszolgáltatást is megosztani a plebejusokkal. De már Kr. e. 337-ben hozzáférhetővé lett a praetura a plebejusoknak is. A praetorválasztás a comitia centuriatán történt. Képességre nem voltak tekintettel; ha járatlan volt a jogban, tanácsadók támogatták.

Rangban mindjárt a consulok után következett; azért nevezik gyakran így: collega consulis csakhogy a consul volt a collega major. A soncult távolléte esetén helyettesíthette senatus vagy comitia összehívásában s megtartásában, sőt néha a consulok, a senatus vagy a nép fölhatalmazásából katonaszedést tarthatott s kisebb tisztviselők választását vezethette, consul- vagy praetor-választó comitiát azonban nem.
Szóval a praetor mindazt átvette a consuloktól, a mi a praefectus urbi tiszte volt a consulok távolléte esetén; a praetura behozatala után nem is igen neveztek már ki praefectus urbit máskor mint a feriae Latiniae idejére.

Hivatalba lépése eleinte a consulokkal együtt, később egy vagy több nappal utóbb történt a Capitoliumon auspiciumokkal, fogadalommal és eskütétellel. Ilyenkor edictumot bocsátott ki, melyben a hivatalos ügyekben követendő eljárását (formula) körvonalazta s a jogi szabályokat ismertette meg a néppel, azonkívül ki is hirdethette a praecióval s nyilvános helyen fehér falra vagy bemeszelt fatáblára (album) nagy betűkkel fölíratta: unde de plano recte legi posset.

Ezen ú. n. lex annuában elődje eljárásmódját többé-kevésbé módosíthatta, de meg is tarthatta elődjeinek több éven át követett helyes szabályait. Mivel azonban a Praetor-ok részrehajlásból több ízben eltértek az edictumban kijelölt szabályoktól, Kr. e. 67-ben törvényt (lex Cornelia, l. o) hoztak az ilyen visszaélések megszüntetésére. Ezen időtől fogva az edictumok törvényi tekintélyre emelkedtek s a bennük kifejezett jogi elvek összességét jus praetorium vagy honorariumnak mondták.

Kr. e. 242-től fogva, minthogy a külfölddel való sűrű kereskedelmi érintkezés folytán mind több-több idegen fordult meg Romában, még egy második praetort választottak, s az egyik, az ú. n. praetor urbanus (v. major, mivel rangban fölötte állt a másiknak), a polgároknak egymás közt (jurisdicto inter cives, provincia v. sors urbana), a másik, az ú. n. peregrinus (v. minor), az idegenek közt (jurisdictio inter peregrinos) s az idegenek és római polgárok közt (j. d. inter cives et peregrinos) fölmerült ügyeket bírálta el.

Ha az utóbbit háborúba küldték, annak az ügyeit is a Praetor urbanus intézte, a ki 10 napnál tovább nem lehetett távol a városból. Megesett azonban, hogy mind a két praetort a harctérre küldték s olyankor Romában justitium volt.
Kr. e. 227-ben, miután Siciliát és Sardiniát Romához csatolták, a Praetor-ok számát 4-re, a két Hispania (citra és trans Iberum) meghódítása után (Kr. e. 198) 6-ra emelték ezen tartományok kormányzása végett. A lex Baebia (Kr. előtt 180) elrendelte, hogy minden második évben csak 4 praetort válaszszanak 6 helyett, hogy így Hispaniában két éven át maradhasson meg az odaküldött 2 praetor.
Miután Kr. e. 149-től fogva állandó quaestiókat állítottak föl s azok vezetését részben praetorokra bízták, minden praetor Romában maradt hivatali évei alatt s csak mint propraetorok mentek ki provinciák kormányzására (lex Cornelia).

Sulla 8-ra, Julius Caesar 10-re, Augustus 16-ra emelte számukat, melyhez Claudius még kettőt adott s Nerva állandósítá a tizennyolcas számot. Kitűntető jeleik (insignia), sella curulis, toga praetexta és a lictorok vesszőcsomókkal, szám szerint eleinte 6, későbben a városban talán 2, provinciában 6 (cum securibus)

A praetor urbanusra volt bízva a ludi Apollinares, circenses és a Megalesia rendezése továbbá olyan években, mikor nem voltak censorok, a senatus megbízásából ő viselt gondot a nyilvános épületekre.

Hadrianus az edictum perpetuum kiadásával a praetor hatalmát korlátozta. A peregrinus praetorság a civitas kiterjesztése következtében (212) elvesztette jelentőségét. Csak a felszabadítási és gyámi praetor (praetor uterque) működik.
A későbbi császárság alatt idő folytán nagyon alászállott a praetura jelentősége, kivált miután a praefectus praetorio és urbi kezébe jutott az igazságszolgáltatás; ettől fogva a praetorokat a költséges közjátékok kiállításán kívül csak némi törvénykezéssel s egyes kormányzati teendők ellátásával szokták megbízni (pl. praetores aerarii, praetor hastarius, valószínűleg a centumviralis törvényszék feje; praetor tutelarius vagy pupillaris, M. Aureliustól gyámsági ügyek intézője). Némely italiai városban (a coloniák kivételével) szintén találunk praetores néven főtisztviselőket.


A praetor a köztársaság legkorábbi szakaszában (V. század eleje) valószínileg az állam vezetését látta el (egy-egy praetor a tribusok élén; egy közülük praetor maximusként az állam feje). A középső köztársaságkorra a consuléval elvben megegyező tartalmú imperium plenummal rendelkező magistratus volt, de a feladatkörök hallgatólagos megoszlása miatt elsősorrban az igazságszolgáltatás vezetésével foglalkozott. Hatalmának jelképe hat lictor.
A consulhoz hasonlóan, a comitia centuriata választotta, majd – kedvező auspicium esetén – a comitia curiata erősítette meg hivatalában a lex curiata de imperióval. A praetor urbanus tisztségét – a consul collega minoraként – a leges Liciniae Sextiae vezették be, aki mellé Kr.e. 242től állt a praetor peregrinus, mint aki a peregrinusok egymás közti, illetve a római polgárokkal történő pereskedését irányította, mégpedig nem a ius civile, hanem a ius gentium alapján, melyet Gaius így fogalmaz meg:
”Quod vero naturalis ratio inter omnes homines constituit, id apud omnes populos praeque custoditur vocaturque ius gentium, quasi quo iure omnes gentes utuntur”.

Ebben a minőségében a praetor a ius edicendi alapján történő jogfejlesztéssel nagy hatással volt a ius privatum fejlődésére, amit a klasszikus kor jogászai így fogalmaztak meg:
”Ius praetorium est, quod praetores introduxerunt adiuvandi, vel supplendi vel corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem publicam”, illetve ”Ius honorarium est viva vox iuris civilis”.

Eleinte a provinciák irányítását is praetori rangban végezték a helytartók, majd a késő köztársaságkortól (a proconsulok mellett) a praetori év befejeztével a praetoriust megbízták egy kevésbé jelentős provincia vezetésével propraetori rangban.
A középső köztársaságkortól a praetorok száma fokozatosan 16-ra növekedett, de a polgári igazságszolgáltatás irányításával továbbra is csak a praetor urbanus és a praetor peregrinus foglalkozott; a többiek részint a büntető bíráskordást (quaestiones perpetuae) vezették, részint közigazgatási feladatokat láttak el (így a fentiek szerint – eleinte – provinciák igazgatását).