A peres jogszolgáltatást a consulok helyett Kre. 367-től a praetor végezte. Ez a magistratus szintén impériummal rendelkezett. Eredetileg csak egy praetor működött, ezért kivétel a kollegialitás elve alól.
Kre. 242-től a praetor peregrinus tisztségének felállításával a praetorok száma kettőre, majd a köztársaság végéig fokozatosan 16-ra emelkedett. Kre. 242-től a praetor urbanus mellett megjelenik a praetor peregrinus tisztsége.(városi praetor/idegenek praetora). Ezzel Róma a polgárai és a peregrinusok közötti jogvitákat saját bírói fóruma elé vonta és a praetor peregrinusnak szabad kezet adott arra nézve, hogy e jogvitákban a ius gentium alkalmazásának címén a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse.

A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civil határozta meg, amely mellett azonban kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. Ezt a két jogformát szembe is állították egymással.
A praetori jog elnevezése onnan ered, hogy annak kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok. A praetorokat nem illette meg a törvényhozás (legislatio) joga: ”a praetor csak szolgáltathatja, de nem alkothatja a jogot.”

A praetor azonban az impérium alapján végzett törvénykezés ( iurisdictio) keretében ténylegesen mégis új joganyagot alakított ki, amely a ius honorárium (honor = tisztség). A ius honorarium forrásait a praetor és a többi magistratus (elsősorban az aedilis curulisek) hirdetményeim, edictumai képezték, legfontosabb összetevője azonban a praetori jog volt, amelynek eredete két tényezőre vezethető vissza:

a.) a praetor impériuma alapján kialakított olyan jogsegélyformákat, amely nem támaszkodott a civiljogi szabályokra. E jogsegélyekkel a praetor többnyire a szokásjogot juttatta érvényre.

b.) Mivel a törvénykezés szabályai nem voltak pontosan meghatározva, a iurisdictio keretében a praetornak tág lehetőség nyílt arra, hogy elősegítse, illetve korlátozza a civiljog érvényesülését.

Kr.e. II.század derekán hozott lex Aebutia de formulis a praetor peregrinus által kialakított praetori perrendet és a római perjog sajátossága folytán az annak keretében elhelyezkedő anyagi jogi szabályokat civiljogi erőre emelte.