A praefectus, mint neve is mutatja (praeficio = elébe, fölébe helyezni) egy olyan ”elöljáró”, akit úgy helyeztek a hivatalába. Rómában nagyon sok tisztségviselőt hívtak így most itt – a példa kedvéért – csak hárommal foglalkozom, akik a közigazgatás szempontjából is jelentősek voltak.
Kronologikusan haladva – a liviusi hagyomány szerint Kr.e. 437ben, Lucius Minucius személyében volt az első praefectus annonae Rómában. Feladata a város élelmiszerellátásának irányítása, rossz termés, éhínség esetén a gabonaimport és a raktározás megszervezése. A feladatkört a IV. században megszüntették, de Augustus újra bevezette, a principatus alatt pedig többnyire lovagok töltötték be ezt a hivatalt.

A következő tisztség a praefectus urbi, aki Róma közbiztonságáért volt felelős, alája tartoztak a város rendfenntartó erői (a három városi cohors, valamint a servi publici), valamint a lictorok. Hasonló funkciót töltött be az éjszakai őrség és a tizőrség vezetője, a praefectus vigilum, akit a principatus idején a praefectus urbi alá osztottak be. A praefectus urbi ekkoriban a senatori rendből került ki.
Végül a praefectus praetorio, a testőrség lovagrendi parancsnoka, mely csak a principatus alatt alakult ki. Feladata eredetileg valóban a császári testőrség (és az italiai legiók, ha voltak) vezetése, és mint ilyen, nyilván bizalmi posztot töltött be a császár mellett. Ebből alakult aztán ki második, és az idők során egyre fontosabbá váló tevékenységi területe, mikortól fogva mintegy ”belső miniszter”, a császár bizalmi tanácsadó embere, a consilium, illetve később a consistorium principis tagja, gyakran a császár helyettese szerepelt. Ilyen minőségben számos kiváló jogtudóssal is találkozhatunk, mint pl. Papinianus, Paulus és Ulpianus.

Praefectusnak nevezték ezek mellett a lovagrendi cohors parancsnokokat is, akiknek a provincialis igazgatásban jutott szerep, valamint Egyiptom kormányzóját, (praefectus Aegypti), aki az augustusi provincia beosztás értelmében a császár patrimoniumaként kezelt tartományt igazgatta.


Általában minden olyan férfiú, a kit a kormányzó hatalom valamely birodalomrész igazgatásának (pl. p. Aegypti) vagy köztevékenységnek (pl. annonae, rei frumentariae) élére állított.

A praefecti jure dicundo a köztársaság idejében a törvénykezéssel voltak megbízva némely italiai városban; ezt a nevet viselik még a császárkorban is egyes városok helyettes főtisztviselői, a kik egyúttal élén állnak az igazságszolgáltatásnak is.

A hadseregben az egy-egy légióhoz tartozó szövetséges állomány élén a légiók tribunnusaival egyenlő rangú három praefectus sociorum volt, a kiket a consul rómaiakból nevezett ki; ő alattuk állottak az egyes cohorsoknak saját polgártársaik közül való vezetői praetores v. praefecti néven.

A római lovasság praefectusára nézve l. Dux. P. evocatorum az evocati parancsnoka a hajóskapitány p. navis, az evezőslegénység parancsnoka p. remigum; admirál, vagyis, egy egész hajóhad parancsnoka p. classis.

Az első ízben Augustustól kinevezett p. custrorum ügyelt föl a táborütés munkálataira, a betegekre, szekerekre; közreműködött a fegyelem fenntartásában s helyettesítette ideiglenesen a légio parancsnokát (legatus legionis) mint p. legionis.

A p. fabrum vezette az ostrommunkálatokat (aláaknázást) s a lövő gépek (tormenta) kezelését és rendet tartott a különféle mellékes szolgálatokra való tábori népség között (calones, lixae: poggyászszolgák, szakácsok, markotányosok).

Mind a castrorum mind a fabrum p. egyenlő volt rangban egy tribunus legionisszal; de magasabbrangú volt ennél a p. vigilium, vagyis a városban rendőri és tűzvédelmi szolgálatokra hivatott cohortes vigilum főparancsnoka.
A praefectus praetorio eleinte az Augustus fölállította cohors praetoria, vagyis császári testőrség parancsnokai, előbb (Kr. e. 2) 2, Tiberius alatt 1 (Sejanus), azután ismét 2, Commodustól fogva 3.

Nagy befolyásuknál fogva hatalmukat nem egyszer a császár letételére, sőt a trón elfoglalására használták föl. Constantinus e néven katonai színezet nélkül négy polgári kormányzót nevezett ki a birodalom négy praefecturájába, kettőt Byzantium székhellyel a két keleti (Oriens, Illyricum), kettőt Roma székhellyel a két nyugati praefectura (Italia, Gallia) számára.

Bűnfenyítő ügyekben utóbb az ő ítéletük ellen nem volt fellebbezés; legfeljebb a császárhoz lehetett folyamodni kegyelemért. A p. urbi (v. custos urbis) hivatala még a királyság idejéből származik.
A király rendelt ilyet távolléte idejére maga helyett az államkormányzat vezetésére. A köztársaság idejében is föl-föllépett ez a tisztség a távollevő consulok helyettesítése végett. Betöltése a consulok joga volt. Fontosabb ügyek elintézésével azonban rendesen várni szoktak a consul visszatértéig; így a törvénykezésben is szünet (justitium) állt be.

A praetura behozatala után, midőn a távollevő consult praetor helyettesíthette, csak a feriae Latinae idejére töltötték be e hivatalt, minthogy arra többnyire a városi praetorok is eltávoztak Romából.
Még a császárkorban is majdnem évről évre neveznek ki a feriae Latinae tartalmára praefectus urbit de p. u. feriarum Latinarum névvel szokták megkülönböztetni a p. urbitól, a kit a császárok ideiglenes távollétük idejére szoktak kinevezni helyettesüknek.

Maecenas tanácsára már Augustus megkísérli állandósítani a p. urbi (v. urbis) hivatalát, de a kinevezett Messala Corvinus rövid idő mulva leköszönt állásáról. Tiberius tette állandóvá először e hivatalt, midőn az ő évekig (Kr. u. 26–37) tartó távolléte idejére előbb L. Pisót, ennek halála után Kr. u. 32-ben Aelius Lamiát, majd ennek is a halála után (Kr. u. 33) Lentulus Cossust nevezte ki rá.

Ezentúl fönnállott e hivatal a következő császárok alatt akkor is, ha a császár Romában volt. Dio noka rendőri felügyeletet gyakorolt a közjátékokon, piaczon és utcákon a rendre, árú cikkekre és mértékekre.
Mint ilyen bíráskodást is gyakorolt a közbiztonság ellen való kihágásokban, sőt polgári perekben a város területére s azon kívül 100 mérföldnyire terjedt ki a hatalma. Bűnügyekben is föllépett olykor büntető joggal, nevezetesen rabszolgák s csőcselék ellenében.

Később Constantinus idejében ő reá van bízva a polgári törvénykezés; ő a senatus feje s egyúttal a városi kormányzatnak is.