A consul suffectusok az ókori Róma főtisztviselői voltak.

Amennyiben az eredetileg megválasztott és beiktatott consulok, az úgynevezett consul ordinariusok valamelyike hivatali évében elhunyt, a senatus kinevezett helyette egy consul suffectust.

A császárkorban – tekintve, hogy a consuli magistratura elvesztette súlyát – az a gyakorlat állandósult, hogy a consul ordinariusok csak az év első néhány hónapjában maradtak hivatalban, az év többi részében, illetve a már megválasztott, a következő évben őket követő consulokat nevezték consul suffectusnak.