Az aedilisek neve feltehetően onnan ered, hogy kezdetben Ceres templomának (latin: aedes) gondozása volt a feladatuk. Eleinte ketten voltak, és a plebs választotta őket a saját soraiból (nevük innen aediles plebeii, plebejus aedilisek vagy aediles plebis, a plebs aedilisei), először a tribunusi hivatal megalkotásával párhuzamosan, Kr. e. 494-ben.
Kezdetben csupán a tribunusok segédei, helyettesei voltak, akik különféle gyakorlati feladatokat bíztak rájuk, illetve helyettük foglalkoztak a kisebb jelentőségű ügyekkel. Személyük szintén szent és sérthetetlen (sacrosanctus) volt.

Az aedilisi tisztség hamarosan nagy jelentőségre tett szert. Már Kr. e. 446-ban ők felügyelték a senatusi határozatokat, amiket addig a consulok akadály nélkül megváltoztathattak, elsikkaszthattak. A plebs gyűlésének (concilium plebis) határozatait (plebiscita) szintén ők őrizték.
Ezután fokozatosan bővült az aedilisek jogköre, ez pedig oda vezetett, hogy funkcióikat nehéz lett elkülöníteni a censorokétól. A helyzetet bonyolította az aediles curules (a senatusban helyet foglaló aedilisek) megjelenése Kr. e. 365-től.
Erre azért került sor, mert - Livius szerint - az aediles plebeii nem voltak hajlandóak négy napra meghosszabbítani a ludi maximi háromnapos ünnepségét, mire a senatus törvényt hozott patrícius aedilisek választásáról. Az aediles curulest párhuzamosan választották az aediles plebeiivel, így ettől az évtől fogva négy
aedilist tartottak számon.



Aedilis curulis

Az aedilis curulis állami magistratus, tagja a senatusnak, és a fentiek mellett legfontosabb tevékenységi köre a piaci felügyelet volt. Ilyen minőségében – de csak a potestasa terjedelméig – a praetoréhoz hasonló edictumot adott ki. Ebben elsősorban vásárrendészeti elvek voltak kihirdetve, de jogfejlesztő hatása is volt, pl. az igásállatok és rabszolgák kellékszavatossága esetében, mely alapján egy actio redhibitoria nevi keresetet adott hat hónapon belül a vevőnek az adásvétel felbontására, illetve egy actio quanti minoris nevi keresetet a vételár leszállítására.

A provincialis magistraturák körében szintén megtaláljuk az aediliseket, mint a municipalis ordo tagjait.