A Dux latinul vezetőt jelent, így utalhatott katonai csapatok élén lévő személyre, vagy egy törzs, nép első számú elöljárójára. Több nyelven is vannak méltóságnevek, melyek ebből a szóból származnak: duke (angol), duc (francia), duce (olasz), Dózsa-Dóczé (magyar).

A római hadseregben a dux két vagy több légió tábornoka lehetett. Később jelölhetett consuli és imperatori címet is jelentett. Gyakran használták egy-egy római provincia kormányzójának megjelölésére is. Ilyen posztban a dux egyszerre volt a legmagasabb rangú civil tisztviselő és a provincián belül állomásozó katonai alakulatok vezetője is.

A dominate-ek idején elvették a helyi vezetőktől a dux címet, s alapítottak egy ugyanilyen nevű különálló beosztást. A dux még mindig a legmagasabb katonai beosztás volt a provinciák határain belül, de a kormányzó engedélye kellett engedélyeznie a duxi hatalmat. Viszont ha egyszer megkapta az engedélyt, a kormányzónak nem volt beleszólása a hadsereg vezetésébe. Erre egy példa a Dux per Gallia Belgica, aki Gallia Belgica provincia vezetője volt.

Diocletiaunus tetrarchista reformja óta, a provinciákat összevonta diocesekbe, amiknek az élén a Vicarius állt. Ahogy addig a kormányzókat, most a viciariusokat segítette a dux. Ez a dux az összes körzetébe tartozó provincia duxának a felettese volt, és ha hívta őket, minden seregnek indulnia kellett. Erre egy példa lehet a Dux per Gallia, ki Gallia duxa volt.

Bizáncban doux (megközelítő átírás) néven élt tovább a poszt.