Egyetlen dictatort vontak felelősségre hivatali évében elkövetett visszaélések miatt, mégpedig Veii elfoglalóját, Marcus Furius Camillust, akit öt évvel később, Kr. e. 391-ben Lucius Appuleius tribunus vádolt meg a hadjárat során szerzett zsákmány igazságtalan elosztásáért.

A pun háborúk idején többször áthágták a szabályokat:
Az I. pun háborúban Aulus Atilius Calatinus dictator elhagyta Itáliát, Kr. e. 249-ben ugyanis Szicíliában harcolt a punok ellen.

A II. pun háborúban prodictatornak kikáltott Fabius Maximust elfogadták dictatornak, azonban halogató taktikája a senatorok és a nép ellenkezését váltotta ki, hiába bizonyult eredményesnek Hannibal fáradó hadaival szemben.
Még Fabius Cunctator (”Halogató”) helyettese, a magister equitum Marcus Minucius Rufus is a parancsnok ellen fordult, és kiharcolta, hogy a senatus egyfajta társ-dictatorrá tegye, azaz ugyanolyan jogköröket birtokoljon, mint Fabius. Minucius hamarosan kudarcot vallott, és idő előtt lemondott, Fabius viszont mind a hat hónapot teljesítette.

Nem sokkal ezután történt, hogy megszegték azt a szabályt, mely szerint egyszerre csak egy dictator lehet hivatalban: a cannae-i csata (Kr. e. 216.) után Marcus Fabius Buteo mellett Marcus Junius Pera is dictatori kinevezést kapott a senatusban megüresedett székek feltöltésére. A különleges helyzet nem egészen egy napig tartott, ugyanis Fabius lemondott a hagyományokra való tekintettel.