logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A tárgyalás lefolyása .

A tárgyalás két részből állott: az első rész a praetor előtt folyt le (tárgyalás in iure), a második a bíró előtt (tárgyalás in indicio).


In iure.

Az eljárás azzal kezdődött, hogy a felperes ellenfelét a praetor elé idézte (in ius vocare). Ha az alperes nem jelent meg, a felperesnek joga volt tanuk jelenlétében (antestari) a törvény elé hurcolni (in ius rapere), bárhol találta is házán kívül. Ha azután sok nehézség után ellenfelét a praetor elé állíthatta, a praetor meghallgatta a panaszt és a védekezést s miután a tényállással tisztába jött, a felek maguk választották ki a bírák lajstromából azt, akiben mindketten megbíztak. A bíró személyében való megállapodás után a praetor írásba foglalta a bírói megbízást, a per mibenlétét, az eljárás módozatait (formula) s ezzel az okmánnyal a bíróhoz utasította a feleket.


In iudicio.

A bíró a felektől átvett praetori rendeletből a bírói megbízatásról értesülvén, kitűzte a döntés napját. A tárgyalás napján mindketten megjelentek a bíró előtt és miután előbb a felperes, utána pedig az alperes a maga igazát hosszabb beszédben (peroratio) kifejtette, a bizonyításra (probatio) került a sor. Ezt az ítélet követte, mely ellen már nem volt fellebbezés (rés iudicata).

A XII táblás törvény szerint az elitéltnek 30 napot adtak, hogy az ítéletben kimondott kötelezettségének eleget tehessen. Ha ezt elmulasztotta, eleinte csak sze-mélyében büntették, azaz a felperesnek joga volt őt elfogatni (manus iniectio) s három vasárnapon a nép elé állítani. Ha senki sem vállalt érte kezességet (vadimonium), a felperes megölhette, eladhatta rabszolgának vagy magánál tarthatta mindaddig, míg kötelezettségének eleget nem tett.

Később (Kr. e. a III. századtól) vagyonilag is felelőssé tették, azaz megzálogolták birtokát (pignoris captio), vagy egész vagyonát a felperesnek ítélték oda (missio in bona).



Forrás: Fehér Adorján Római régiségek.