logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Politikai propaganda a köztársaságkori Rómában

„Macerio és az összes álomszuszék kéri, hogy Vatiát válasszátok aedilisnek!” „Vatiam aed(ilem) rogant Macerio dormientes universi...”

„Az összes gazember és szökött rabszolga kéri, Vatiát válasszátok aedilisnek!” „Vatiam aed(ilem) furunculi rog(ant) drapetae omnes.”
(CIL IV 336, 575, 576, 7389)

A római köztársaság tisztségviselőit három különböző népgyűlés választotta meg, két különböző választási rendszer (vagyoni cenzus, illetve lakóhely) alapján. A jelölteknek minden eszközt ki kellett használniuk, ha eséllyel akartak indulni a választáson. A tanulmány a római választási rendszereken kívül a politikai propaganda fennmaradt emlékeit vizsgálja, különösen a köztéri falfirkákat (választási plakátok) és Quintus Cicero (a híres szónok öccse) választási kézikönyvét.


Falra festett politika

A mindössze 25 000 lakosú Pompeji önkormányzati választási kampányába engednek némi betekintést azok a vakolatra festett választási hirdetmények, amelyeket a 79-ben lezúduló vulkáni hamu- és lávaréteg konzervált a mai napig.
Ha Pompejiben járunk, lépten-nyomon feltűnnek a ma már üveglappal védett graffitik, amelyek éppúgy hirdethetnek egy kocsmát vagy egy nyilvánosházat, mint egy politikust, aki duumvirré (polgármesterré) vagy aedilisszé szerette volna választatni magát. Az aedilis a két polgármester alá rendelt ugyancsak két hivatalnok neve, akiknek feladatai közé tartozott a gabonaellátás, a közterület-fenntartás és a játékok szervezése.

A hirdetéseket szakemberek készítették el. Először dealbatorok (fehérre festők) járták az utcákat, akik a kiszemelt falfelületeket nagyjából mai plakátméretben lealapozták, eltüntetve egyes korábbi vagy az ellentáborhoz tartozó hirdetményeket, őket pedig a scribák (írnokok) követték, akik felfestették a hirdetés szövegét.
Néhány esetben szignálták is munkájukat, így kimutatható, hogy ugyanaz a reklámcég olykor két ellentétes félnek is felajánlotta szolgáltatásait. A választási „plakátoknak” két típusát különböztethetjük meg: a pozitív és a negatív felhívásokat. A pozitív, vagyis a jelölt melletti kampányfelirat legalább négy elemet tartalmazott: a jelölt nevét, a tisztséget, amelyre pályázott, az ajánló vagy ajánlók, támogatók megnevezését, végül pedig a kérést, hogy támogassák őt a polgárok.

„Az almakereskedők kérik, hogy Marcus En(n)ius Sabinust (válasszátok) aedilisszé!”

„M. Enium Sabinum aed(ilem) pomari rog(ant)” (CIL IV 180).

„Válasszátok meg Aulus Vettius Firmust aedilisszé, Fuscus és Vaccula támogatják őt.”

„A. Vettium Firmum aed(ilem) o(ro) v(os) f(aciatis) Fuscus cum Vaccula facit” (CIL IV 165).

„Valamennyi ványoló Holconius Priscust támogatja, hogy polgármester (duumvir) legyen.”

„Holconium Priscum IIvir(um) fullones universi ro(gant)” (CIL IV 7164).

Feltűnő, hogy olykor választójoggal nem rendelkező rétegek, például asszonyok is készíttettek ajánlásokat, vagyis a közhangulatot akkor is befolyásolhatták, ha magán a választáson nem vehettek részt (például a két pékné, Statia és Petronia két aedilist, Marcus Caselliust és Lucius Albuciust is ajánlott a választóknak, vö. CIL IV 3678). Marcus Casellius esetében az is kiderült, mit vártak tőle választói (CIL IV 4999):

„Marcus Casellius Marcellust, aki jó aedilis lesz és fényes játékokat (rendez).”

„M. Casellinum Marcellum aedilem bonum et munerarium magnum.”

Bruttius Balbus hívei azt ígérték, hogy jelöltjük nem fogja megdézsmálni a közpénzeket (CIL IV 3702). Ezzel nyilván arra utaltak, hogy mindezt az ellenjelöltekről nem lehetne elmondani:

„Genialis kéri, hogy Bruttius Balbus legyen polgármester. Meg fogja kímélni a városi kincstárat.”

„Bruttium Balbum IIvir(um) Gen(ialis) rogat. Hic aerarium conservabit.”

Lucretius Fronto hirdetése kétség kívül a legköltőibb, ugyanis disztichonban írták, sőt, a második sor közepe és vége még rímel is (CIL IV 6626):

„Hogyha az életben hasznos lehet egyszer erénye: Lucretius Fronto épp hivatalra való.”

„Si pudor in vita quicquam prodesse putatur, Lucretius hic Fronto dignus honore bono.”

Az ellenreklám lehet tréfás, amelyben (állítólag) a hétalvók vagy a szavazati joggal – természetesen – nem rendelkező szökött rabszolgák támogatnak egy jelöltet (mit is várhatnánk egy ilyen alaktól?), vagy kifejezetten durva és elutasító, mint az, amely Numerius Veius Barca, egy polgármesterjelölt ellen fogalmazódott meg:

„Numerius Veius Barca, rohadj meg!”

„N. Vei Barca tabescas!” (CIL IV 1644)

A sajnos töredékesen fennmaradt 1665. graffiti mindazokat megfenyegeti, akik Quinctius ellen mernek szavazni, de ma már csak annyi vehető ki belőle, hogy üljenek szamárra (?). Ha egy jelentéktelen kisváros önkormányzati választása ekkora indulatokat váltott ki, elképzelhetjük, milyen hatást gyakorolt a köztársasági Róma és a birodalom lakosságára egy consulválasztás, hiszen ott és akkor az egész populus Romanus (a római polgárok közössége), a res publica (köztársaság) vezetőit határozták meg egy esztendőre.
Nyilván ezeken a választásokon is százával keletkeztek graffitik, méghozzá a birodalom valamennyi városában, de különösen Rómában, csakhogy ezeket nem konzerválta a Vezúv hamuja, így egyszer s mindenkorra elpusztultak a római lakóházakkal és vakolatukkal


Németh György
Hogyan nyerjük meg a választásokat?
Megjelent a Médiakutató c. folyóirat 2005. tavaszi számában