logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Szenátori családok pártharcai az 5. század végén .

A Nyugatrómai Birodalom bukása után az 5. század végén Itália új helyzetbe került. Az osztrogótok uralkodója, Nagy Theoderich seregeivel 489-től kezdve birtokba vette előbb az Appennin-félsziget északi részét, majd hatalmát igyekezett kiterjeszteni a déli területekre is. Mindennek előzménye, hogy a 480-as évek második felében a Zenón keletrómai császár és Theoderich közötti viszony a végletekig kiéleződött, miután Theoderich csapatai előbb Thraciát, majd 487-ben Konstantinápoly környékét fosztogatták.
Az osztrogót uralkodó lépései elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy Zenónt megegyezésre bírják, aki, mint ismert, az Itáliában uralkodó Odoacer hatalmának megdöntésével bízta meg őt, egyszersmind a belső békére veszélyes osztrogótokat is eltávolítva a balkáni területekről.

492 augusztusában Theoderich ostromzárat vont Odoacer ravennai búvóhelye köré, amelyet a következő évben be is vett. A szkír uralkodót a bevonulást követő tizedik napon megölték, ezzel a mozzanattal Itáliának új ura lett. Theoderich uralmának legitimációja azonban korántsem alakult ki könnyen.
A ravennai krónikás, Anonymus Valesianus szerint Theoderichnek csak addig kellett volna Odoacer helyén uralkodnia, míg Zenón a birodalom nyugati felébe nem érkezik, hogy helyreállítsa a keletrómai tekintélyt. Erre azonban már nem kerülhetett sor, hiszen 491-ben bekövetkezett halálával a birodalom keleti felén is olyan helyzet állt elő, amely törést okozott a konstantinápolyi vezetés itáliai politikájában.
A keletrómai fővárosban az idős Anastasiost (491-518) választották meg, aki elsődleges feladatának a birodalom pénzügyi stabilizációját tekintette, ami jó időre elvonta figyelmét az Appennin-félszigetről.

A római arisztokrácia egymással szembenálló csoportjai Odoacer legyőzése után láthatóan rögtön tudatosították magukban, hogy Theoderich győzelmével új hatalom jelent meg a félszigeten, s azt is, hogy az Itáliát és a volt birodalom keleti felét összekapcsoló kötelékek lazulni kezdtek.
A keletrómai császár halálának híre ennek tudatát csak tovább erősítette. Az arisztokrata csoportosulások tagjait megtaláljuk azokban a követségekben, amelyeket az osztrogót király küldött Konstantinápolyba itáliai uralmának elismertetése céljából. Úgy tűnik, a Decius-családhoz tartozó Rufius Postumius Festus caput senatusi rangjánál fogva könnyűszerrel igényt formálhatott arra, hogy az uralkodó első követségével Konstantinápolyba utazzon.

A Theoderich hatalmának elismerésére irányuló törekvések azonban ekkor 490-ben még elbuktak. Egy év elteltével egy újabb követség, immár az Anicius családhoz tartozó Probus Faustus vezetésével indult a Birodalom keleti felébe, útközben azonban értesültek a keletrómai császár haláláról, és visszafordultak. így Theoderich itáliai uralkodásának keleti elismerése továbbra is váratott magára.



Forrás: Kovács Tamás Szenátori családok pártharcai az 5. század végén