logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Senatus Consultum .

Teljes jogerejű tanácshatározatot tartalmazó részét senatus decretumnak, egyes pontjait decretának nevezték. A jogi erőre nem emelkedett tanácshatározat senatus auctoritas.

A tanácshatározatot az elől ülő rendszerint mindjárt a gyűlés berekesztése után íratta le a gyűlés helyiségében; a leírásnál azonban az ülésen jelenvoltak közül legalább két ellenkező véleményű tanácstagnak kellett jelen lennie, a kik mint hitelesítő tanúk (auctoritates) a megfogalmazott és leírt határozatot aláírták (scribendo adfuerunt).


A Senatus consultum tartalmazta:

1) az előterjesztést (n. consul v. praetor stb. senatum consuluit),
2) a tárgyalás havát és napját,
3) a tárgyalás helyét, pl. in aede Apollonis,
4) a hitelesítők nevét (scribendo adfuerunt),
5) a különböző vélemények kivonatát (quod ille verba fecit v. illi verba fecerunt),
6) a határozat bevezetését (de ea re ita censuere),
7) a határozatot (ut N. faceret v. N. [illum] facere) s azt, hogy a népvédők nem ellenezték, végül azt is, hogy hol teendő a Senatus consultum közhírré
8) a szavazatok jegyzékét (censuere).

A kőbe v. ércbe rótt Senatus consultum-ot megőrzés végett eltették az irattárba. Tágabb értelemben magában foglalja a senatus auctoritas, mint a senatus véleménynyilvánítása általában a Senatus consultum-ot is.