A köztársasági senatus elvileg a királyi imperium szétosztott elemeit birtokló magistratusok tanácsadó testülete volt, azonban egyúttal törvényhozó funkciót is betöltött. Szavazással elfogadott határozataival (senatusconsultum) irányította a római állam had-, pénz-, bel- és külügyeit. Ezen túlmenően a testület hagyta jóvá a magistraturákra pályázók indulását, így a népgyűlésen csak a 300 senator többségének megfelelő jelöltek közül lehetett választani. Mivel a curulisi méltóságok (consul, praetor, aedilis curulis) hivatali évük után maguk is a senatus tagjaivá váltak, egyúttal az arisztokratikus utánpótlásról is gondoskodtak a honatyák. Egyetlen korlátuk a tribunus plebis vétójoga (ius intercessionis) volt, amely a hagyomány szerint Kr. e. 494-től lépett életbe.
A senatori névjegyzéket (album) eleinte a consulok, majd a tisztség kialakulása után a censorok kezelték. Ebben a viselt magistraturák szerinti rangsorrendben voltak feltüntetve a senatorok, és felszólalásaik is ebben a szabott rendben történhettek. A legmagasabb rangú, legelső felszólaló a princeps senatus címet viselte. Az üléseken egyébként a magistratusok is részt vettek.
A törvényhozó hatalom Rómában elviekben a népgyűlések kezében volt, azonban az alapvetően patríciusokat összefogó comitia curiata hamarosan névleges, családjogi ügyekben döntő testületté vált, amely kivétel nélkül elfogadta közfelkiáltással (acclamatio) a hivatalba lépő magistratusokat. A comitia centuriata esetében a centuriák classisok közti gondos felosztásával érték el az arisztokrata fölényt, emellett ez a népgyűlés csak a hadügyekben döntött.
A legkomolyabb harc a területi alapon szerveződött comitia tributa ellen zajlott, amely Kr. e. 339-ben (lex Publilia) megkapta a törvényhozás jogát azzal a kitétellel, hogy a senatusnak is jóvá kell hagynia a népgyűlési határozatot. Kr. e. 287-ben a lex Hortensia ezt a megszorítást is eltörölte.
Eddigre azonban a senatus már nem csak a patríciusok, hanem a velük kapcsolatokat kiépítő gazdag plebejusok számára is nyitva állt. Az összefoglaló nevén nobilitasnak nevezett csoport a néptribunusi intézmény felett is befolyást gyakorolhatott, illetve anyagi helyzete folytán a Római Birodalom kialakulásával párhuzamosan a tribusok jelentős részét is képes volt a maga oldalára állítani. A törvényhozási kettősség mindazonáltal a köztársasági idők végéig fennállt.