A hivatalos rendeleteket, törvényeket és hirdetményeket vagy hírnökök útján tették közzé, vagy pedig írásba foglalva köztereken, oszlopokon, templomokra függesztették ki. A fontosabb közlések számára erős táblákat használtak, a kevésbé fontosakat vagy gyengébb táblára írták, vagy a falat kis területen fehérre meszelték vagy fehér szövettel vonták be, és arra írták a közlendőket.
A senatus tárgyalásairól is vezettek jegyzőkönyvet; kezdetben, úgy látszik, csak a határozatokat foglalták írásba, később azonban az egész gyűlés anyagát rögzítették. Ennek elvégzésére nagyszámú irodaszemélyzetet alkalmaztak.
Iulius Caesar Kr. e. 59-ben elrendelte, hogy hozzák ezeket a tárgyalásokat a nagy nyilvánosság tudomására, Augustus azonban (s a császárok) általában mindig erős ellenőrzést gyakoroltak a fölött az anyag fölött, amit kívánatosnak tartottak a nagy nyilvánosság tudomására hozni. Ebben az eljárásban a cenzúrának korai nyomait figyelhetjük meg.
A rómaiaknak mai értelemben vett újságjuk nem volt. Az érdekesebb hírekről levelezés útján értesültek. Iulius Caesar Kr. e. 59-ben mégis kiadott egy hivatalos lapot Acta diurna címmel; ebben közölték a nagyobb nyilvános eseményeket, azonkívül a beküldött személyi híreket is (diversa). Az „újságot" sokszorosították, és a provinciákba is szétküldték. Ránk - sajnos - semmi nem maradt belőlük.
Majoros József