Az elnök köszöntötte a megjelenteket (quod bonum felix faustum fortunatumque sit!); ismertette a gyűlés tárgyát (relatío); megkérdezte a senatorok véleményét (de ea re quid fieri placet? quid censes? quid videtur?).

A vélemény nyilvánítására az elnök egyenként felszólította a senatorokat a megállapított sorrendben; mindenki állva mondta el véleményét, de megokolás nélkül is csatlakozhatott valamelyik nézethez (de ea re ita censeo, decerno, placet).
Ennek végeztével az elnök összegezte a véleményeket, s megkezdődött a szavazás (qui hoc censetis, illuc transite, qui alja omnia, in hanc partem). Ezután az egy csoportban levőket megolvasták, és az elnök kihirdette a határozatot; a határozat kihirdetése után az elnök a gyűlést bezárta (nihil vos moramur, patres conscriptí).

A senatus gyűlésének a helye 6 évszázadon keresztül a curia Hostilia volt, később a curia lulia, de összegyűlhetett a senatus bármilyen más (akár fedett, akár szabad), de csakis augurtól felszentelt helyen. Gyakran üléseztek Concordia, Castor vagy Iuppiter templomában. Külföldi követekkel és fővezérekkel, akiknek nem volt szabad a városba bejönniük, a Mars-mezőn tárgyaltak Bellona vagy Apollo templomában.

A gyűléseken a senatorokon, magistratusokon és a szükséges személyzeten kívül más nem lehetett jelen. A második pun háború előtti időkben a senatorok magukkal vihették az ülésekre 12 évesnél idősebb fiaikat; ezt a szokást később Augustus felújította.