A plebsnek is volt külön gyülekező és saját dolgaiban határozó joga. Első szervezkedése az I. secessio alkalmával valószínűleg centuriatim történt; a városba való visszatérte után is bizonyára a populus gyülekezésformáját használta; minthogy azonban a kibékülés után a plebs előljárói imperium nélkül voltak, ha gyűlést akart tartani, nem tehette centuriák, hanem curiák szerint.

A curiai conciliumokon azonban sok alkalmatlanságot okozhattak a patriciusok cliensei s azért a lex Publilia (Kr. e. 471) óta tributim tartotta a plebs gyűléseit. A tribusokba ugyanis akkor még csak birtokos polgárok (assidui) voltak fölvéve, a cliensek tehát ki voltak zárva belőlük. Ilyen concilium összehívására s vezetésére plebejusi magistratusnak volt joga. Megjelenhettek rajta patriciusok is, de csak plebejusok szavazhattak.

Határozatai (plebiscita) nem voltak kötelezők az egész populusra, csak a plebsre nézve, nem is volt szükséges hozzájuk sem előleges auspicium, sem a senatus utólagos jóváhagyása. Saját tisztviselőit is maga a plebs választotta. Minthogy azonban a populus egy nagy részének összetartása a másik rész ellenszegülését hiábavalóvá tette, megtörtént, hogy egyes plebiscitumokat az egész populus magáévá tett, míglen végre a lex Hortensia (Kr. e. 287.) csakugyan általánosan kötelező törvényerővel ruházta föl.