A Servius Tullius-féle területi tribus-felosztás mind felölelte magában az ager privatus birtokában levő patriciusokat és plebejusokat. L. Tribus. Miután azonban előbb a kisbirtokú, majd 471 után lassankint a birtoktalan proletariusokat is fölvették a tribusokba, a tribusgyűlések is a curia- és centuria-népgyűlések jellemét ölthették föl magukra s ezt talán elő is mozdították a patriciusok a politikai tekintetben veszélyes concilia plebis hátraszorítása czéljából. Alapjukat valószínűleg a lex Valeria-Horatia (Kr. e. 449.) veti meg.

Első működése tudomásunk szerint a Kr. e. 447. évi quaestor-választás volt; attól az évtől kezdve nem a consulok nevezték ki többé a quaestorokat, mint azelőtt, hanem a nép választotta a c. tribután.
Rájuk ruházták azonkívül a curulis aedilisek s más alsóbb tisztviselők választását, továbbá új vagy rendkívüli hivatalok betöltését. Törvénykező joguk csupán a patricius magistratusoktól, nevezetesen a curulis aedilisektől kirótt pénzbüntetésekre terjedt ki, ha azok a törvényszabta bírság legmagasabb fokát (suprema multa) meghaladták.

Törvényhozó tekintetében nagyobb szerepet csak a praetura behozatalától (Kr. e. 366) fogva játszottak. Összehívásuk és vezetésük a patricius magistratusok jogához tartozott a major potestas szerint.
A szavazás itt is valamint a plebs conciliumain tribusok szerint történik. Határozataik (leges) az egész népet kötelezték, ha a senatus hozzájuk járult. A lex Domitia (Kr. e. 103), a 35 tribus közül kisorsolt 17 tribusra ruházta a 4 nagyobb papi testület (pontifices, augures, XV-viri, VII-viri epulones) tagjainak választását is.

Miután a tribusokba a birtoktalan proletariusokat is fölvették s szavazójoggal ruházták föl, és mivel így lassankint a polgárjog gyakorlása s valamelyik tribushoz tartozás egyjelentésűvé lett: a centuriai beosztásnak is változáson kellett átesnie.
Hogy mikor s miként történt az meg, arra nézve határozott adatunk nincs. Annyi bizonyos, hogy a 2. pún háború kedzetekor már megvolt s körülbelül akként történt, hogy a 35 tribus mindegyikében az 5 classisnak megfelelően 5–5 juniorum s ugyanannyi seniorum, összesen tehát (35×5×2) 350 centuriát alakítottak, valószínűleg egyenlő polgárszámmal. Ezekhez járult még az equites 18 centuriáján kívül 5 pótcenturia (fabri 2, liticines és cornicines, 2, proletarii 1).

A régi 193 centuriából így 373 tribus-centuria alakult. Ezzel megszűnt az az aránytalanság, hogy a régi beosztás szerint az equites s az I. classis centuriái maguk csinálhattak többséget; most már t. i. többség létrehozására 187 szavazat, tehát legalább is három classis együtt-szavazása volt szükséges.

Minél jobban terjedt a római birodalom, annál alább szállott a comitiák életrevalósága; minthogy ugyanis eredetileg egy városra voltak számítva, egy nagy birodalmat ki nem elégíthettek. Már Ceasar és az első császárok alatt elvesztették régi jogaikat s csak némi formai szereppel tengődtek tovább, míg a 3. században Kr. u. teljesen megszűntek.