A rómaiaknál ekkor fordult elő első ízben, hogy a tribusok (phylé) szerinti népgyűlésen a jelenlévők egyenként adták le szavazatukat. A patríciusok élénken tiltakoztak ez ellen, és követelték, hogy az ősi rendnek megfelelően hívják össze a centuriák (lochos) szerinti népgyűlést.
A korábbi időkben ugyanis, valahányszor a nép szavazni készült valamely, a senatus által előterjesztett ügyben, a consulok (hypatoi) összehívták a centuriák szerinti népgyűlést, ennek előtte áldozati szertartásokat végrehajtva, miként ezt a törvény előírja számukra, s mely szokásnak egyes elemei egészen a mi korunkig fennmaradtak.
A tömeg tehát a centuriák (logachoi) vezetésével felsorakozott a város előtt elterülő Mars-mezőn, kitűzve hadijelvényeiket, miként a háborúban. Azonban nem egyszerre szavazott mindenki, hanem ki-ki a saját centuriáján belűi, valahányszor csak a consulok egy adott centuríát szólítottak.

Összesen százkilencvenhárom centuria volt, melyeket hat osztályba (symmoria [gőr.], classis [lat.]) soroltak. Elsőnek azoknak a csoportját szólították szavazásra, akik vagyonuk alapján a legmagasabb adókategóriába (timéma) tartoztak, és akik a háborúban az első helyet foglalták el a hadrendben.
Ebben az osztályban tizennyolc lovasokból és nyolcvan gyalogosokból álló centuria volt. Másodszorra az az osztály szavazott, mely a szerényebb vagyonnal rendelkezőket foglalta magába, és akik a csatasorban is hátrább helyezkedtek el, s fegyverzetűk sem volt azonos az előbbiekével, hanem azokénál hitványabb.
Ez a csoport húsz centuriába rendeződött, s csatlakozott hozzájuk két, ácsokból, kovácsokból s egyéb, a hadiiparral kapcsolatban álló kézművesekből szervezett egység (ilé, turma).

A harmadszorra szólított csoport húsz centuriából állott, kiknek vagyona kisebb volt a második osztályba tartozókénál, a csatarendben azok mögött következtek, s fegyvereik sem voltak azonosak az előttük állókéival.
Az ezek után szavazásra szólítottak még kisebb vagyont mondhattak magukénak, és a háborúban a legbiztonságosabb helyen sorakoztak fel, könnyűfegyverzettel. Ők is húsz centuriát alkottak, s melléjűk csatlakozott a kürtösök és trombitások két centuriája.

Ötödiknek azon osztályt szólították, melynek tagjai nagyon kevés pénzzel rendelkeztek. Fegyverzetűk gerelyből és parittyából állott. A csatasorban nem volt állandó helyük, hanem könnyűfegyverzetű gyalogosként a nehézfegyverzetűek mellett harcoltak, harminc centuriát alkotva. A polgárok legszegényebbjei pedig, kik nem voltak kevesebben a lakosság összes többi részénél, egyetlen centuriába tömörültek. Ők mentesek voltak a katonai névjegyzék alapján történő (ek katalogu) katonáskodás és a vagyonbecsléssel megállapított adók alól, s ezen két ok miatt maradtak utoljára a szavazásnál.
Amennyiben az elsőként sorra kerülő centuriáknál, melyeket a lovagok és a gyalogság első soraiban állók alkottak, kilencvenhét centuria azonos véleményen volt az adott ügyben, a szavazás véget is ért, csaknem a csodával volt határos, ha az első százkilencvenkét centuria egyenlő arányban két különböző álláspontot képviselt, és így az erre következő utolsó szavazás döntötte el az ügyet az egyik vagy másik irányba.