Servius Tullius ujításai előtt csakis patriciusok folyhattak be az államügyek intézésébe, és pedig képviseleti uton a Comitia curiatán, a mely gyűlések határozatát a 30 curia szavazatainak többsége tette.

Hatáskörükbe tartozott:
a) főbb hatósági személyek választása, tehát a királyoké is, a kik itt kapták imperiumukat;
b) háború vagy béke felől határozni;
c) a senatus consultumok megerősítése vagy elvetése;
d) provocatio esetén dönteni római polgár élete v. halála felől;
e) új tagoknak vagy plebejusoknak a patriciusok közé való fölvétele (cooptatio, adlectio) s arrogatio felől határozni.

Helyiségük a comitium volt. Vezetésük a királyt vagy helyettesét a köztársaság idején a consulokat, praetorokat vagy a dictatort illette.

A királyság megszüntével e gyülések legfontosabb jogai a Comitia centuriatára szálltak át, úgy hogy ezeknek csak az imperiumról való gondoskodás, a Comitia centuriata határozatainak megerősítése s némely családi dolgokban való határozás joga maradt meg.
De ez is oly jelentéktelenné törpült a köztársaság vége felé, hogy a curiák 30 lictorra (lictores curiati) bízták szavazó joguk gyakorlását. Formaiságaikat azonban egész Diocletianus idejéig megőrizték.