Olyan gyűlések voltak ezek, melyeken a Servius Tullius-féle centuriákba osztott összes polgárság gyakorolta politikai jogait, még pedig – némelyek szerint – már Servius király újításainál fogva.

Más vélemény szerint azonban csak a köztársasággal kezdődik a centuriákba osztott polgárság politikai szereplése; a centuriák addig csupán katonai célokat szolgáltak. A patricius-nemesség, mint a hogy a hadsereg segítségével buktatta meg a királyságot, az addigi alkotmányforma módosításában is a hadsereg támogatását vette igénybe s azzal választatta meg a főtisztviselőket, az első consulokat (praeitores); e választásnak azonban a plebejusokból kiegészült senatus patricius-részének hozzájárulása adta meg a törvényes erőt.

Természetesnek látszik, hogy támadó háborúk elhatározását is csakhamar azoktól tették függővé, a kiknek viselniük kellett. Békekötések megerősítése azonban csak jóval később tartozott a néphez. A lex Valeria de provocatione (Kr. e. 509) a Comitia centuriatát legfelsőbb itélőszékké tette politikai főbenjáró vétségekben a magistratusok biráskodásával szemben, s mint ilyen csak a quaestiones perpetuae behozatalával szorult háttérbe.
A centuriákba osztott exercitus valószínűleg a decemviratus idejéig egyaránt szolgált katonai s politikai célokra; azontúl azonban a szavazó polgárság fölszaporodásánál tekintélyes politikai szerepénél fogva a katonáskodó és szavazósereg különvált s ez utóbbiból az ú. n. comitatus maximus, vagyis nagy népgyűlés alakult.
A comitia centuriata vezetése olyan magistratusokat illetett meg, a kik imperium militarével voltak fölruházva, tehát rendesen consult, kivételesen dictatort, a kit gyakran csupán e végből – comitiorum habendorum causa – választottak, interrexet, censort csak a lustratiónál, praetor urbanust bűnügyi kereseteknél.

A vezető joga volt a gyűlést összehívni s előterjesztést (rogatio) tenni. Először a 18 lovagcenturia (cent. praerogativae) szavazott, azután sorrendben az egyes osztályok (classes) gyalog centuriái (jure vocatae).
Eleinte sokáig élőszóval történt a szavazás, később (leges tabellariae: lex Gabinia Kr. e. 139, lex Cassia 137., lex Caelia 107. évből) titkosan, táblácskákon (tabellae).
Törvényhozó gyűlésen, minthogy föltett kérdésre szavaztak, mindenki két táblát kapott, az egyikre U. R. (= uti rogas, vagyis a rogatio mellett szavazók), a másikra A. (= antiquo, a régi mellett maradok) volt ráírva.

Választó gyűlésen mindenkinek csak egy viaszkos táblára volt szüksége, melyre annyi nevet írt az elfogadott jelentkezőkéből, a hányat választani kellett. Törvényszéki gyűlés alkalmával 3–3 táblát osztottak ki; egyre A. (= absolvo, fölmentem; azért littera salutaris), a másikra C. (= condemno, elitélem; azért littera tristis, aravis sententia), a harmadikra N. L. (= non liquet, nem vagyok tisztában a dologgal) volt fölírva.

Szavazás után a diribitorok összeolvasták a szavazatokat, a gyűlés vezetője pedig kihirdette (renunciare) az eredményt. A gyűlések helye a campus Martius volt.