A plebs külön gyűlései a köztársaság elején még nem összállami intézmények, hanem csupán a köznép forradalmi akaratát kinyilvánító gyűlések, amelyeknek határozatait az állami szervek kénytelenek voltak tudomásul venni. A rendi küzdelmek során ezek fokozatosan beépültek az állami szervek közé, s előbb mint a plebs önkormányzati szervei, utóbb mint az egész populus Romanus alkotmányos intézményei nyertek elismerést.

A conciliumot a tribunus plebis vagy aedilis plebis hívhatja össze tribusok szerint, nagyjából a comitia centuriata gyakorlatához igazodva. Hatáskörébe tartozott a tribunus plebisek és az aedilis plebisek megválasztása.

A leges rogatae mintájára hozott határozataik, a plebiscitumok, eredetileg csak a plebset, a lex Hortensia (Kr. e. 287) óta az egész népet kötelezték, s egyenlő erejűek lettek a lexekkel.

A kései köztársasági kor magánjogi tárgyú törvényei már zömmel plebiscitumként jöttek létre. Ezzel egyidejűleg a plebeiusi magisztrátusok is össz. állami tisztségviselők lettek.

Forrásaink hallgatnak a concilia plebis és a comitia tributa viszonyáról a lex Hortensiát követő időkben. A legvalószínűbb feltevés szerint ugyanazon gyűlésről van szó, melynek concilium plebis a neve, ha tribunus, comitium tributum, ha imperiummal bíró magisztrátus hívta egybe.