A köztársasági államszervezet demokratikus eleme, egyszersmind, legalábbis formailag, legfőbb alkotmányos intézménye a népgyűlés, a comitia (comire: összejönni): a szavazati joggal (ius suffragii) rendelkező polgárok akaratnyilvánító szerve. Ezen a polgárság nem alaktalan tömegként, hanem meghatározott csoportokban (centuria vagy tribus) sorolva vesz részt, mint comitia centuriata vagy comitia tributa, melyekhez járul később a concilium plebis tributa is.

A királyság korából megmaradt comitia curiata többé nem valódi döntéshozó szerv, a polgárok azon ténylegesen részt sem vesznek, hanem 30 kirendelt lictor összejövetele, akik egy-egy curiát képviselnek.

A comitiától különbözik a contio, a polgároknak ugyancsak a magisztrátusok által összehívott formátlan gyűlése, mely egyrészt a népgyűlések előkészítésére, az azok elé terjesztendő határozati javaslatok ismertetésére szolgált, másrészt itt tették közzé a magisztrátusi rendelkezéseket (ediktumokat), a szenátusi határozatokat, olvasták fel a hadvezérek jelentéseit a hadműveletek állásáról. A contio előtt adták vissza hivatali évük leteltével tisztségüket a népnek a magisztrátusok, s itt hajtották végre a népgyűlés által megerősített halálos ítéleteket.