A népgyűlések legkésőbb, bár előttünk ismeretlen korban létrejött formája a szavazópolgárok tribusok szerinti gyűlése, amelyekbe a cenzus alkalmával vagyoni osztályokba sorolás nélkül, pusztán lakóhely szerint osztották a polgárságot. A tribusok eredetileg területi egységek, melyek száma az államterület növekedésével szaporodott, és Kr. e. 241-re, az itáliai félsziget meghódításával 35-re gyarapodott, és ebben véglegesült (4 tribus urbanae, 31 tribus rusticae).

A tribusok a későbbiekben fokozatosan elvesztették területi jellegüket, s a polgárság tisztán személyi jellegű tagozódásává váltak azáltal, hogy a cenzorok az újonnan polgárjogot szerzetteket lakóhelyükre tekintet nélkül osztották tribusokba: a felszabadítottakat a városiakba, a többieket az erre kijelölt néhány vidékibe.

A centuriális népgyűléshez képest a tribusok szerinti csekélyebb jelentőségű (comitia leviora), mivel hatásköre amazénál kisebb. Csak a magistratus minores (aedilisek, quaestorok, vigintisexviri) választása tartozott hatáskörébe, továbbá a jelentősebb papi kollégiumoké (pl. pontifexek, augurok), de utóbbiakat nem a teljes népgyűlés választotta, hanem az erre kisorsolt 17 tribus.
Büntetőbíráskodása körébe a csekélyebb súlyú, csupán pénzbüntetés alá eső bűncselekmények tartoznak. A törvényhozás területén hatásköre elvben konkurrált a centuriális népgyűléssel, de a magisztrátusok törvényjavaslataikat inkább ez utóbbi elé szokták terjeszteni.

A comitia tributát imperiummal bíró magisztrátus hívhatja össze, szokásosan a Forumra, az auspicium és contio megtörténte után. Majd sorsolással meghatározták, hogy a latinusok melyik tribusban szavaznak, továbbá a tribusok szerinti szavazás bejelentésének sorrendjét. Minden tribusnak egy szavazata van, így bármely határozat meghozatalához legalább 18 szavazatra van szükség.