A közvetlen munkatársak kiválasztása elsőrangú prioritás minden közigazgatási vezető testület, illetve szervezet számára, azonban a princeps nem mindig dönthetett teljesen szabadon arról, hogy kit vesz maga mellé. így természetesen a családtagjai és személyes kiválasztottjai mellett a kinevezésekkor a két vezető társadalmi réteg, a szenátori és a lovagi rend érdekeire is tekintettel kellett lennie.

Közismert, hogy a Julius-Claudius császárok idejében a családon belüli öröklés nem foglalta még magába a hatalom megszerzését, ennek ellenére igyekeztek legközelebbi családtagjaikra átruházni azt. Ennek elősegítése érdekében a házasságok elsődleges politikai kérdéssé váltak, hiszen az előkelő családokkal való rokonság megkönnyítette a princepsi cím megszerzését.
A princeps felesége így gyakran a nagy tiszteletnek örvendő Augusta (pl. Agrippina) címet viselte, az elsőszámú örökösnek kiválasztottak pedig általában már fiatal korukban megkapták a princeps juventutis (pl. Néró) titulust. Ők természetesen Claudius legszűkebb tanácsadói köréhez tartoztak, de emellett kialakultak egy állandó tanácsadó testület, a későbbi consilium principis csírái is. Claudius ide elsősorban a szakértelemmel rendelkező felszabadítottjait hívta meg, de szenátorokat és lovagi rangú tisztviselőket is találhatunk köztük. A tanácsadó testületbe egyrészt a princcpsszel magán és politikai kapcsolatban is lévők, mondhatni baráti viszonyban állók (amici), másrészt az egyes katonai hadjáratokban a kíséretében érdemeket szerző, s hozzá inkább politikai szálon kapcsolódó (comites) személyek kerülhettek be.

Claudius consiliumának tagja volt Turranius, aki Claudius amicusa lévén a praefectus annonae tisztséget is ellátta 48-ig. Lusius Geta szintén amicusa volt a princepsnek, a praefectus praetorio tisztségét is betöltötte, amelyről 52-ben lemondott, majd 54-ben praefectus Aegyptus is volt. Ugyancsak baráti viszonyt tartott fenn a császár L. Vitellius-szal , aki uralkodása alatt kétszer betöltötte a consuli tisztséget (43-ban és 47-ben), majd Claudius-szal együtt 47-ben censorok is voltak.

Vitellius Claudius utódának, Nérónak a halálát követő évben (69-ben) a Rajna menti légióknak köszönhetően néhány hónapnyi időre princeps is lett. Ugyancsak magisztrátus-társa volt Claudiusnak C. Caecina Largus, akivel együtt töltötték be a consuli tisztséget 42-ben. Felszabadított rabszolgái közül Pallas, Callistus, Narcissus voltak még consiliumának tagjai.
A consilium működésének a kezdetekben még nem voltak kialakult szabályai, a princeps azt hívott meg, akit a tárgyalt téma szempontjából jónak látott. A consilium elsősorban bírósági és közigazgatási ügyekben adott tanácsot Claudiusnak.

A formátlanul működő császári tanácsadói testület mellett már a principátus kezdeti időszakában is egyre nagyobb politikai szereppel bírt a praefectus praetorio. Magát a tisztséget még Augustus alapította Kr. e. 2-ben, abból a célból, hogy a princeps személyi biztonságáért felelős testőrcsapatok parancsnoka legyen. Hagyományosan egy lovagrendű személy töltötte be, s egyben a procuratori életpálya csúcsát is jelentette.

A praefectus praetoriót maga a princeps nevezte ki tetszése szerint, az általa megállapított hatáskörökkel, majd az idők során császári jogköreinek egyre jelentősebb részét delegálta számára. A kezdeti időkben a testőrcsapatok is a városon kívül állomásoztak, csak Tiberius idejében a Kr. e. 23-ban került sor a főhadiszállásuk, a castra praetoria Róma falain belül történő megalapítására. Claudius uralkodásának idején Catonius Iustus, Rufrius Pollio, Crispinus és Lusius Geta, töltötte be a praefectus praetorio tisztségét.