Annak bizonyítékául, hogy a censori tiszt - mint minden római közéleti pálya csúcsát jelentő tisztség - egy hosszabb fejlődési folyamatnak volt az eredménye, az a tény is alapjául szolgál, hogy a tisztséggel kapcsolatban négy törvény ismeretes. Ez a római törvényhozási viszonyokhoz képest rendkívül magas számot jelent.

A Lex Aemilia Mamercina (Kr. e. 434) a censori tisztség hivatali idejét határozza meg. A Lex Publilia Philonis de censore plebeio creando azt tartalmazza, hogy a két kolléga közül az egyiknek plebeiusnak kell lennie. A már említett Lex Ovinia a lectio senatust utalja a censor hatáskörében.

Végül a tisztség hanyatlása idejéből származik a Lex Clodia (Kr. e. 58), amely a censor büntető tevékenységét egy vádló fellépéséhez akarta kötni. A törvények részletes elemzése azonban túlmutatna jelen tanulmány keretein.