logo

IX Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Tévesen bagaudának minősített megmozdulások az V. század második felében

Az ókori források által bagaudának minősített utolsó megmozdulás Gallia területén 448-ban történt: Eudoxius hunokhoz való menekülése; Hispániában pedig 454-ben: Prederich, a nyugati gót király fia ekkor verte le a tarraconensisi bagaudákat. Ókori és koraközépkori forrásaink ezeknél a későbbi megmozdulások résztvevőit nem neveznek bagaudáknak. Néhány kutató ennek ellenére mégis bagauda megmozdulásnak minősít későbbi eseményeket is. Röviden ki kell térnünk ezekre.
Hispániában Maiorianus állítólag a bagaudák ellen lépett fel a 458-460-as években. DMITREV, akiknek bagaudákkal foglalkozó cikkében szerepel ez a megállapítás, ennek igazolására sem ókori forrást sem modern feldolgozást nem idéz. Lehetséges, hogy GIBBON nyomán haladt, aki Priscos egy töredékéből alaptalanul a bagaudákra vonatkozó következtetést vont le.

A nyugati gótok által 498-ban kivégzett hispániai ”tyrannos”-t, Burdunelust tartja DMITREV alaptalanul az utolsó bagauda vezérnek. A szerző itt sem egykorú forrásra, hanem ALTAMIRA munkájára támaszkodik, aki Burdunelust bagauda vezérnek nevezi és helytelenül Burdurellus néven emlegeti/, bár azok a kutatók, akik azide vonatkozó eredeti forrásokat valóban használták is, nem tartják bagauda vezérnek Burdunelust.
Burdunelus felkelése akkor tört ki, amikor a frankok és nyugati gótok éles ellentétbe kerültek egymással a Gallia feletti uralomért: Burdunelus /498/, majd utóbb Petrus /508/ a nyugati gótok ellen irányuló frank offenziva idején keltek fel a nyugati gótok ellen, A nyugati gót állam területén romboló parasztok ebben a harcban inkább a frankok, mint a gótok győzelmét kívánták. Nem azért, mert a gót királyi család arianus, a frank pedig katolikus volt, hanem mert a frankok társadalma és állama sokkal inkább mentes volt a római rabszolgatartás-maradványaitól, mint a nyugati gótoké. Ilyen alapon feltételezhetünk ugyan szociális tartalmat Burdunelus és Petrus ”tyrannis”-a mögött, azonban ez nem elégséges ahhoz, hogy megmozdulásaikat bagauda megmozdulásnak minősítsük.

Az osztályharc tovább folytatódott a római birodalom bukása után is, de a bagauda mozgalom a "falusiak” osztályharcának csak a későrómai császárkori Galliára és Hispániára jellemző formája.


Forrás: részletek Gzúth Béla A Bagauda mozgalom c. bölcsészdoktori disszertációjából (1966)