Az ókori források által bagaudának minősített utolsó megmozdulás Gallia területén 448-ban történt: Eudoxius hunokhoz való menekülése; Hispániában pedig 454-ben: Prederich, a nyugati gót király fia ekkor verte le a tarraconensisi bagaudákat. Ókori és koraközépkori forrásaink ezeknél a későbbi megmozdulások résztvevőit nem neveznek bagaudáknak. Néhány kutató ennek ellenére mégis bagauda megmozdulásnak minősít későbbi eseményeket is. Röviden ki kell térnünk ezekre.
Hispániában Maiorianus állítólag a bagaudák ellen lépett fel a 458-460-as években. DMITREV, akiknek bagaudákkal foglalkozó cikkében szerepel ez a megállapítás, ennek igazolására sem ókori forrást sem modern feldolgozást nem idéz. Lehetséges, hogy GIBBON nyomán haladt, aki Priscos egy töredékéből alaptalanul a bagaudákra vonatkozó következtetést vont le.

A nyugati gótok által 498-ban kivégzett hispániai ”tyrannos”-t, Burdunelust tartja DMITREV alaptalanul az utolsó bagauda vezérnek. A szerző itt sem egykorú forrásra, hanem ALTAMIRA munkájára támaszkodik, aki Burdunelust bagauda vezérnek nevezi és helytelenül Burdurellus néven emlegeti/, bár azok a kutatók, akik azide vonatkozó eredeti forrásokat valóban használták is, nem tartják bagauda vezérnek Burdunelust.
Burdunelus felkelése akkor tört ki, amikor a frankok és nyugati gótok éles ellentétbe kerültek egymással a Gallia feletti uralomért: Burdunelus /498/, majd utóbb Petrus /508/ a nyugati gótok ellen irányuló frank offenziva idején keltek fel a nyugati gótok ellen, A nyugati gót állam területén romboló parasztok ebben a harcban inkább a frankok, mint a gótok győzelmét kívánták. Nem azért, mert a gót királyi család arianus, a frank pedig katolikus volt, hanem mert a frankok társadalma és állama sokkal inkább mentes volt a római rabszolgatartás-maradványaitól, mint a nyugati gótoké. Ilyen alapon feltételezhetünk ugyan szociális tartalmat Burdunelus és Petrus ”tyrannis”-a mögött, azonban ez nem elégséges ahhoz, hogy megmozdulásaikat bagauda megmozdulásnak minősítsük.

Az osztályharc tovább folytatódott a római birodalom bukása után is, de a bagauda mozgalom a "falusiak” osztályharcának csak a későrómai császárkori Galliára és Hispániára jellemző formája.