logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A kereszten függve

A keresztre feszítést azért tekintették a legsúlyosabb büntetésnek, mert a halálra ítélt agóniája hosszasan elhúzódott: „órákig kínlódtam, akár a keresztre feszített" - írja Catullus egyik költeményében. Seneca az emberi szenvedésről elmélkedve szintén utal arra, hogy a keresztre feszített ember kínok közt sorvadozik, tagonként pusztul el és fokozatosan, cseppenként veszíti el életét."

Az evangéliumok szerint Jézus többekhez is beszélt a keresztfán függve: szólt anyjához, János apostolhoz, a jobb latorhoz, s hangosan imádkozott. Más források is említik, hogy a megfeszítettek olykor hangosan beszéltek az emberekhez.
Iustinus, a történetíró szerint Hamilkar, a keresztre feszített pun hadvezér „nagy lélekkel viselte el polgártársai kegyetlenségét, annyira, hogy a kereszt tetejéről mint szónoki emelvényről beszédet tartott a punok vétkei ellen ", szemükre hányva összes bűnüket. Quintilianus is beszámol egy hasonló esetről: „bizonyos hadvezér, ki a vele együtt pályázó tulajdon édesapját legyőzte a választáson, fogságba került. Mikor a követek elmentek őt kiváltani, szembe jött velük az apa, ki már visszafelé jött az ellenségtől, s így szólt a követekhez: »Már elkéstetek. «

Megmotozták az apát, s aranyat találtak nála. Aztán tovább mentek oda, ahova indultak. Mikor odaértek, a vezért keresztre feszítve találták, s folyton ezt hangoztatta: »Óvakodjatok az árulótól!«" Egyesek állítólag még énekeltek is a keresztfán: „a kantaberek esztelenségéről beszélik, hogy a keresztre feszített foglyok győzelmi dalt énekeltek" - írja Sztrabón, az ókor nagy geográfusa.
HAIM COHN érdekes idevágó részleteket talált a Talmudban. A mózesi törvények szerint a férj szabadon elbocsáthatta feleségét, ha valami taszítót fedezett fel rajta; ilyenkor csupán egy váló levelet kellett átadni a nőnek, mely alapján a nő újabb házasságot köthetett " A Talmud szerint a férj a keresztfán függve is utasítást adhatott arra, hogy írjanak nevében váló levelet a felesége számára. Mivel a halál tényét sokszor nehéz volt bizonyítani, a váló levél birtokában a nő jóval könnyebben igazolhatta házassága megszűnését, s minden bonyodalom nélkül mehetett újra férjhez.
Mivel a halál csak hosszas szenvedés után következett be, ha idejében levették a keresztről az elítéltet, az még életben maradhatott. Hérodotosz szerint a perzsa Dareiosz keresztre feszíttette Szandókészt, amiért az egy peres ügyben királyi bíróként eljárva vesztegetés hatására igazságtalan ítéletet hozott. Szandókész már a kereszten függött, amikor Dareiosz - még egyszer végiggondolva a dolgot - úgy találta, hogy elhamarkodottan és nem bölcs uralkodóhoz méltóan ítélkezett felette, hiszen a tekintélyes bíró korábban jóval több szolgálatot tett a királyi háznak, mint amennyit vétkezett. Miután a király belátta, hogy rossz döntést hozott, levétette Szandókészt a keresztről, s szabadon engedte."

Josephus Flaviusnál is olvashatunk egy hasonló esetről. A rómaiak oldalára átállt történetíró a zsidó háború eseményeire emlékezve a következőket írja önéletrajzában: „nagyon sok keresztre feszített hadifoglyot láttam, és közülük háromban rokonaimat ismertem fel. Ez mélyen megrendített, Titushoz siettem, és sírva elmondtam neki a dolgot. Azonnal parancsot adott, hogy ezeket vegyék le a keresztről, és gondosan ápolják. De ketten ápolás közben meghaltak, és csak a harmadik maradt életben.
A zsidó házassági jogban fontos következményei voltak annak, hogy a megfeszítettek még levehetők voltak a keresztről, s így életben maradhattak. Ha egy nő újabb házasságot kívánt kötni, bizonyítania kellett, hogy előző férje meghalt. A Talmud szerint azonban nem volt elegendő azt igazolni, hogy látták a férfit a keresztfán függeni.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban