logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Kettős büntetési rendszer kialakítása

212-ben Antoninus Caracalla császár a római polgárjogot - csekély kivételtől eltekintve - a birodalom minden szabad lakosára kiterjesztette. A peregrinusok kategóriája ezáltal tulajdonképpen megszűnt Rómában. Ugyanekkor azonban a római társadalom előkelő honestiores) és alacsonyrendűekre (humiliores) váló - már korábban megindult - kettészakadása jóval erőteljesebbé vált. Az előbbi kategóriába elsősorban a szenátorok, a lovagok, a katonák és a városi tanácstagok tartoztak, míg az utóbbi réteget a városi köznép és a vidéki földművesek, mezőgazdasági bérlők tömege képezte.

A társadalom kettéválása a jogi szabályozásban is határozottan megmutatkozott: a különböző rétegekhez tartozókra eltérő szabályok vonatkoztak. A büntetőjog terén mindez úgy jelentkezett, hogy ugyanazért a bűncselekményért az alacsonyrendű polgárok az előkelőknél súlyosabb büntetést kaptak, vagyis kialakult egy kettős büntetési rendszer.
Idővel a humiliorok a kiszabható büntetések vonatkozásában a rabszolgák szintjére süllyedtek. Macer a III. században - az alacsonyrendű polgárok és a rabszolgák viszonyát fordítva ábrázolva - már azt írja, hogy a rabszolgákat úgy kell büntetni, mint a humiliorokat: „in servorum persona ita observatur, ut exemplo humiliorum punian-tur". Ebből következően lehetőség nyílt arra, hogy a rabszolgákhoz hasonlóan az alacsonyrendű polgárokat is keresztre feszítsék. Előkelők esetében ezt a jogszabályok szigorúan tiltották.

A források külön kiemelik, hogy városi tanácstagot (decurio) nem szabad keresztre feszíteni, s ugyanígy katonát sem szabad e büntetéssel sújtani. A Historia Augusta a legnagyobb visszaélések közé sorolja azokat az eseteket, amikor egyes császárok (p1. Opellius Macrinus, Avidius Cassius és Clodius Albinus) katonákat is keresztre feszíttet-tek.
Lactantius szerint a legtöbb visszaélést a kegyetlen Galerius császár (305-311) követte el: „nemcsak a decuriók szenvedtek tőle, de a vezetői is, a »kiváló« és »legtökéletesebb« cím viselői, mégpedig jelentéktelen, többnyire magánjogi vád alapján. Ha méltónak ítélte őket a halálra, készen állt a keresztfa... Nem ismert enyhe büntetést: nem volt száműzetés, börtön, bánya; mindennapi, egykettőre kiszabott ítélet volt nála a tűzhalál, a keresztfa és a vadállatok.

Paulus azt írja, hogy a nép lázítóit társadalmi rangjuk szerint vagy keresztre kell feszíteni, vagy a vadállatok elé kell vetni, vagy egy szigetre kell száműzni: „auctores seditionis et tumultus, populo concitato, pro qualitate dignitatis aut in furcam (= in crucem) tolluntur, aut bestiis obiiciuntur, aut in insulam deportantur." Míg a két előbbi kivégzési mód valószínűleg a humiliorokra vonatkozott, a szám-nzeté a hnnestiorok büntetése volt.

A Sulla által alkotott lex Cornelia de sicariis et veneficis eredetileg száműzetéssel fenyegette azt, aki embert ölt vagy ilyen (esetleg rablási) célból fegyvert tartott magánál, továbbá aki emberölés céljából mérget készített, vásárolt vagy birtokában tartott, valamint aki főbenjáró bűnügyben hamis tanúvallomást tett abból a célból, hogy a vádlottat ártatlanul elítéljék.
Paulus a III században már azt írja, hogy ha előkelő követi el ezeket a cselekményeket, főbenjáró büntetéssel (száműzetéssel vagy fejvesztéssel) kell sújtani, míg az alacsonyrendű elkövetőt keresztre kell feszíteni vagy a vadállatok elé kell dobni: „quae omnia facinora in honestiores poena capitis vindicari placuit, humiliores vero in crucem tolluntur aut bestiis obiiciuntur. "

A császárkori büntetőjog emberrablás (crimen plagii) esetén is különböző büntetéssel sújtotta az eltérő társadalmi réteghez tartozó polgárokat. A Kr. e. 209 körül hozott, s később számos pontban módosított lex Fabia de plagiariis alapján felelt az, aki szabadon született római polgárt, felszabadított szolgát vagy idegen rabszolgát elrejtett, eladott, megkötözött vagy - az emberrablásról tudva - megvásárolt.
Paulus szerint ilyen bűntett esetén az alacsonyrendűeket vagy bánya-munkára ítélik vagy keresztre feszítik, míg az előkelőket vagyonuk felének elkobzása mellett örökre száműzik: „lege Fabia tenetur, qui civem Romanum ingenuum, libertinum servumve alienum celaverit, vendiderit, vinxerit, comparaverit. (...) Ideoque humiliores aut in metallum dantur aut in crucem tolluntur, honestiores adempta dimidia parte bonorum in perpetuum relegantur. "

Hasonló büntetések kiszabására volt lehetőség hamisítás (crimen falsi) esetén is. Paulus a végrendelet- és pénzhamisítás különböző tényállásainak felsorolása után azt írja, hogy ilyen cselekményekért az előkelőket egy szigetre deportálják, az alacsonyrendűeket pedig bányamunkára ítélik vagy keresztre feszítik: „honestiores quidem in insulam deportantur, humiliores autem aut in metallum dantur aut in crucem tolluntur."


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban