logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Hazaárulók keresztre feszítése

A köztársaság idején és a császárság korai szakaszában rómait tilos volt megkínozni; keresztre feszíteni, s más megszégyenítő büntetéssel sújtani. Ciceró – az egyik tres bűnügyben a következőket mondta: „római polgárt elfogatni gazság, megvesszőztetni bűnös merénylet, kivégeztetni úgyszólván egy az apagyilkossággal, keresztre feszíttetni, nem is tudom, minek nevezzem. Római polgárok keresztre feszítése miatt egész városokat sújtottak büntetéssel. Cassius Dio tudósítása szerint Claudius császár 44-ben megfosztotta a rhodosziakat kiváltságaiktól, mert egy zendülés során rómaiakat feszítettek keresztre.

Azok a polgárok azonban, akik elárulták hazájukat, elvesztették a római jogrend védelmét, s ezért velük szemben lehetőség nyílt a legkegyetlenebb büntetés alkalmazására. Kr. e. 63-ban hazaárulás (perduellio) miatt indítottak büntetőeljárást C. Rabirius szótor ellen, akinek védelmében Cicero lépett fel.
A védőbeszédből több helyen is jól kitűnik, hogy a vádlottra elítélése esetén a Mars-mezőn keresztre feszítés várt. A kegyetlen büntetés alkalmazása ellen tiltakozó szónok kijelentette, hogy a keresztnek nemcsak a római polgárok testétől kell távol állnia, hanem még a gondolatától, a szemétől, a fülétől is: „nomen ipsum crucis absit non modo a corpore civium Romanorum, sed etiam a cogitatione, oculis, auribus.”

A hazaárulás légsúlyosabb esetét az képezte, ha a katonák a háborúban átszöktek az ellenséghez. Liviusnál olvashatunk arról, bögy a punok elleni második háború során sok római szökött át az ellenség táborába. A római sereg győzelme után ezeket a punok kiszolgáltatták. A történetíró szerint „a rómaiak a szökevényekkel kegyetlenebbül bántak, mint a szökött rabszolgákkal: a latinokat lefejezték, a rómaiakat keresztre feszítették. Valerius Maximus szintén említést tesz arról, hogy a háborút irányító P. Cornelius Scipio a római katonaszökevényeket a rabszolgáknak járó halálbüntetéssel (servile supplicium) sújtotta.

Az ellenséghez átszökő katonákra a császárkorban is a legszigorúbb büntetést szabták ki. Paulus szerint az, aki gonosz megfontolásból, hazaáruló szándékkal hagyja el hazáját, ellenségszámba megy: „qui malo consilio et proditoris animo patriam reliquit, hostium numero habendus est.

Tarruntenus Paternus szintén azt írja, hogy a szökevényeket ellenségként, s nem katonaként kell kezelni: „transfugae ... pro hoste, non pro milite habentur. Marcianus szerint a szökevényelvet, bárhol is találiák meg őket, úgy lehet kivégezni, mint az ellenséget: „transfugas licet, ubicunque inventi fuerint, quasi hostes interficere.
Modestinusi szerint azt, aki az ellenséghez átszökik, majd onnan visszatér, meg kell kínozni, s vagy a vadállatok elé kell vetni, vagy keresztre kell feszíteni, jóllehet a katonák ilyen büntetésekkel nem sújthatók: „ is, qui ad hostem confugit et rediit, torquebitur, ad bestiasque vel in furcam (in crucem) damnabitur, quam-vis milites nihil eorum patiantur.

Az ellenséges átszökő vagy a rómaiak szándékát eláruló polgárok tekintetében Paulus is a legsúlyosabb büntetések alkalmazását látja indokoltnak; szerinte az ilyeneket élve el kell égetni vagy keresztre kell feszíteni:
„transfugae ad hostes vel consiliorum nostrorum renuntiatores aut vivi exuruntur, aut furca (cruce) suspenduntur.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban