logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A rabszolgák büntetésének ősi módja

"...jól tudom, hogy a kereszt lesz a sírom. Ott függött mind apám, nagyapám, szépapám, üköm, ősöm" - mondja a Sledrus nevű rabszolga Plautus „A hetvenkedő katona" (Miles gloriosus) című vígjá-tékában. E kijelentésből arra következtethetünk, hogy a Rómában élők számára már Kr. e. 205 körül - mikor e híres színpadi mű íródott - emberemlékezet óta ismert szokás volt a bűnös szolgák keresztre feszítése. A keresztfák - a szolgákkal szemben alkalmazott kínzóeszközök fokozatos fejlődésének eredményeként - valószínűleg a Kr. e. IV század végén jelentek meg Rómában."

A korai időkben „a rómaiak még igen emberségesen bántak szolgáikkal, együtt dolgoztak és étkeztek velük, s ez családias viszonyt alakított ki közöttük. Nagy büntetésnek számított már az is, ha a vétkes rabszolgának a kocsirudat alátámasztó fadarabbal a hátán kellett végigmennie a szomszédok között, mert akire ilyen büntetést szabtak ki, elveszítette minden becsületét a saját házában és a szomszédok előtt is. Az ilyen rabszolgát furciferi-nek nevezték, mert amit a görögök támasztéknak vagy villának hívnak, azt a rómaiak furcá-nak nevezik" - olvashatjuk Plutarkhosznál.
A bűnös szolgákat ezek szerint a rómaiak kezdetben úgy szégyenítették meg, hogy a nyakukba tették azt a villa alakú (egyesek szerint háromszög alakú) fadarabot, amelyet a szekerek rúdjának alátámasztására használtak. Ezt később azzal súlyosbították, hogy a furcát cipelő szolgát - akinek a kezeit a villa két szárának végéhez kötözték - út közben ostorral verték.
Livius a Kr. e. V. század elején történt események előadásakor említést tesz arról, hogy az egyik reggelen egy „családfő rabszolgáját ütlegelve hajtotta végig a circuson, nyakát villába szorítva... Plautus is többször utal a furca használatára: „tudom jól, hogy villa alatt (sub furca) vesszőkkel tángáltak el" - olvashatjuk például „Az ikrek" (Menaechmi) című vígjáték egyik dialógusában."

A városban furca helyett sokszor a patibulumot alkalmazták hasonló célra. Patibulumnak eredetileg azt a vastag rudat nevezték, melyet tolózárként ill. reteszként (sera) az ajtók zárására használtak: „patibulum sera qua ostia obcluduntur" - mondja Nonius Marcellus. E fából készült egyenes rudat keresztben ráfektették a rabszolga két vállára, s kétoldalt hozzákötözték a kezeit. Így vezették végig a városon, s közben korbáccsal ütlegelték.

A rabszolgákkal való bánásmód az idők folyamán - a szolgák számának növekedésével arányban - fokozatosan romlott, s a büntetések is szigorodtak. Végül kialakult az a kegyetlen szokás, hogy a patibulumot a hozzákötözött bűnös rabszolgával együtt felhúzták egy földbe ásott, függőlegesen álló gerenda tetejébe, odaerősítették, s a szolga lábait is odakötötték a gerendához.
Ezzel tulajdonképpen a rabszolgák megszégyenítését szolgáló furca illetve patibulum használatát összekapcsolták a fára akasztás ősi büntetésével. Így alakult ki Rómában a keresztre feszítés; melynek elterjedését - mint már említettük - nagyban gyorsíthatta a hasonló büntetést már régóta alkalmazó népekkel való kapcsolat.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban