logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A keresztre feszítés mint Servile Supplicium

Tacitus szerint Tiberius uralkodása ideién a felségsértő gyászdalokat költő Clutorius Priscus lovag ügyében a szenátus ítélkezett, melynek ülésén Marcus Lepidus kijelentette: „Ha csak azt nézzük, milyen bűnös szóval szennyezte be Clutorius Priscus a maga lelkét és az emberek fülét, sem börtön, sem hóhérkötél, de még a rabszolgáknak kijáró keresztre feszítés sem volna elég neki. "
E szavakból jól kitűnik, hogy a keresztre feszítést kifejezetten „ cvrvile supplicium "-nak, vagyis rabszolgáknak járó büntetésnek tekintették Rómában. Ez világosan kiderül más forrásokból is. „Én eddig rabszolgának még soha le nem feküdtem, és ne engedjék az istenek, hogy az én öleléseimet egyenesen a keresztfára vigyétek" jelenti ki egy szolgálólány Petronius Arbiter vidám regényében.

Livius szerint Kr. e. 214-ben, a második pun háború idején, Gracchus hadvezér a beneventumi csatát megelőző napon kijelentette a rabszolgákból álló serege előtt, hogy „aki odahozza neki egy ellenség fejét, azt azonnal szabadnak nyilvánítja, aki helyéről meghátrál, azt úgy fogja megbüntetni, mint rabszolgát szokás.”
A hadvezér itt egyértelműen a keresztre feszítés büntetésére utalt. Szintén Lucius számol be arról, hogy Kr. e. 204-ben Pleminius legatus az ellene támadó, s őt megkínzó katonai tribunusokat „bilincsbe verette, megvesszőztette, s a rabszolgákkal szemben szokásos válogatott kínzásokban részesítve keresztre feszítette...

Tacitus azt írja, hogy; Vitellius császár uralkodása idején, a Geta nevű szélhámos, szökött rabszolgát, aki Scribonianus Camerinus néven római polgárnak adta ki magát, szolgai módon (in servilem modum) végezték ki. Szintén Tacitus írja, hogy „Asiaticus, mint szabadon bocsátott rabszolga, ebül szerzett hatalmáért szolgai halállal lakolt. " A büntetés tehát ezekben az esetekben is keresztre feszítés volt.

A Historia Augusta szerint 175-ben a trónkövetelő Avidius Cassius a szolgáknak járó keresztre feszítéssel büntette azokat a centuriókat, akik egy katonai rajtaütés során az ő tudta és beleegyezése nélkül gyilkoltak le háromezer szarmatát. Hasonló kegyetlenség jellemezte Macrinus császárt (217-218) is, aki katonákat is keresztre feszíttetett, mindig ezt a szolgáknak kijáró halálbüntetést szabva ki: „nam et in crucem milites tulit et servilibus suppliciis semper adfecit.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a keresztre feszítést a Római Birodalomban elsősorban rabszolgákkal szemben alkalmazták." Ezzel magyarázható, hogy a történetírók a büntetés e kegyetlen módját kifejezetten szolgai büntetésnek (servile supplicium) nevezik. Minden bizonnyal Szent Pál apostol is ezért mondja azt, hogy Jézus „szolgai alakot öltött", mikor „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban