logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Rablók megfeszítése

Jézus-több példabeszédében is szerepelnek rablók. Josephus azt írja, hogy Júdea „csak úgy hemzsegett a rablóbandáktól", s a tartomány területén „egymást érték a rablótámadások. Szent Pál is említést tesz arról egyik levelében, hogy sokat volt veszélyben rablók miatt. Az ilyen jellegű erőszakos cselekmények az egész birodalomban elszaporodtak.
A római államhatalom képviselői a közbiztonság megszilárdítása érdekében mindig kemény kézzel léptek fel, s a kézre kerített rablókat - mások elrettentése céljából - a legszigorúbb büntetéssel sújtották. Pilátus valószínűleg sok rablót a keresztre küldött: Máté evangéliuma szerint a Jézussal együtt megfeszített két gonosztevő is rabló volt.

Antonius Felix, aki 52-től 60-ig kormányozta Júdeát, Josephus Flavius szerint „rengeteg rablót keresztre feszíttetett, és ugyancsak kivégeztetett sok polgárt, akik titokban a rablókkal cimboráltak. A rablókra a többi tartományban is kereszthalálvárt: Petronius elmondása szerint a rablókat az Efezusban székelő helytartó is keresztre feszíttette.
A római színházakban gyakran eljátszották a rablók kivégzését. Josephus számol be arról, hogy Claudius császár meggyilkolása előtt Rómában éppen „olyan darabot adtak, amelyben egy rablóvezért keresztre feszítenek; a történetíró szerint a megfeszítéskor a színészek „rengeteg művért ontottak.
Olykor az is megtörtént, hogy egy ismert rablógyilkos keresztre feszítését egy másik, szintén halálra ítélt bűnöző játszotta el; ilyenkor a nézők előtt végrehajtott kivégzés valóságos volt. Martialis verses költeményben mondja el annak a gonosztevőnek a halálát, akit egy Laureolus nevű rabló szerepében a cirkuszban keresztre feszítettek, majd a kereszten lévő testét vadállatokkal tépették szét.

A rablók nemcsak a szárazföldi utak biztonságát veszélyeztették: a hajókat is gyakran érték kalóztámadások: Plutarkhosza Kr. e. 70-es években kialakult válságos helyzetet így összegzi: „a kalózok hatalma kiterjedt egész tengerünkre, úgyhogy a hajózás és a kereskedelem teljesen megszűnt.
A kalózok egymás után foglalták el a kikötővárosokat, s az Ostiában állomásozó római flottát is megverték. Gyakran követtek el emberrablást; Plutarkhosz szerint „egy alkalommal elraboltak két praetort, Sextiliust és Bellinust, bíborszegélyű tógában, és magukkal vitték szolgáikat és lictoraikat is. Elfogták Antoniusnak - egy diadalmenetet is tartott férfiúnak - a leányát, amikor birtokukra ment falura, és csak nagy váltságdíjért bocsátották szabadon.

Egyik tengeri útja során az ifjú Iulius Caesar is kalózok fogságába került, akik váltságdíjat követeltek tőle szabadon bocsátása fejében. Caesar azonnal elküldte kíséretének tagjait a környező városokba, hogy szedjék össze a szükséges összeget, a kalózok előtt pedig esküvel fogadta meg, hogy még keresztre feszítteti őket.
A váltságdíj megérkezése után a kalózok szabadon engedték Caesart, aki nemsokára felfegyverzett hajókkal tért vissza hozzájuk, foglyul ejtette és Pergamonban börtönbe záratta őket. Mivel a kis-ázsiai helytartó a kalózok felelősségre vonásával késlekedett, Caesar kihozatta őket a börtönből, s esküjéhez híven valamennyit keresztre feszíttette. Az élve elfogott kalózokra valószínűleg más esetekben is a legsúlyosabb büntetés várt.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban