logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A kereszt büntetőjogi alkalmazásának megszüntetése

313 tavaszán a Római Birodalom két uralkodója, I. Constantinus és Flavius Licinius fontos tárgyalást tartott diolanumban, melyen összehangolták politikai céljaikat. A tanácskozás során többek között valláspolitikai kérdések is felmerültek. A tárgyalás eredményeként szül ételt meg az a rendelet (edictum Mediolanense), mely a kereszténységet a birodalom egész területén engedélyezett vallásnak nyilvánította, s a helytartókat a keresztények elkobzott javainak visszaadására utasította.
A rendelet kibocsátása után Constantinus fokozatosan növelte az egyház hatalmát, mivel az életerős keresztény vallásban látta a birodalom egységének biztosítékát. Míg az egyházat különböző privilégiumokkal látta el, a pogány vallást visszaszorította. Az egyeduralom 324-ben való megszerzése után még határozottabban a kereszténység mellé állt.
Témánk szempontjából igen fontos kiemelni, hogy a császár a keresztre feszítés további alkalmazását keresztény érzületből megtiltotta. Aurelius Victor tudósítása szerint először Constantinus törölte el a keresztfának és a lábszárak eltörésének régi és legcsúfabb büntetését, ami a császár kegyességét jelzi: „Constantinus ... eo pius, ut etiam vetus taeterrimiumque supplicium patibulorum et cruribus suffringendis primus removerit. Kérdéses, hogy e rendelet kiadására mikor került sor?

A II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római császár közös utasításé a 429 és 438 között készített hivatalos rendeletgyűjteményben (odex Theodosianus található egy constitutio, mely I. Constantinustól szármait , s amely bizonyos esetre még keresztre feszítést ír elő.
E rendelet szerint azt a személyt, aki mást felségsértéssel vádol, s állítását nem tudja bebizonyítani, meg kell kínozni; ha pedig rabszolga vagy felszabadított személy kívánja megvádolni vagy feljelenteni urát illetve volt gazdáját, e rendkívüli vakmerőséget azonnal el kell nyomni, s a bíró ítélete alapján - az illető meghallgatása nélkül - keresztre feszítést kell alkalmazni:
„ in servis quoque vel libertis, qui dominos aut patronos accusare aut deferre temptaverint, professio tam atrocis audaciae statim in admissi ipsius exordio per sententiam iudicis comprimatur ac denegata audientia patibulo adfigatur. "

A rendelet címzettje Maximus praefectus urbi volt, aki 319-323 között állt a főváros élén. Ebben az időszakban tehát a római hatóságok még szabadon alkalmazhattak keresztre feszítést.

Firmicus Maternus asztrológiai kézikönyve alapján még pontosabban behatárolható a keresztre feszítés eltörlésének időpontja. A műben több utalás is található e kivégzési mód alkalmazására. Egy helyen például azt olvashatjuk, hogy akinek a csillagképe a Mérleg jegyének tizennyolcadik tartományában van, azt a császár parancsára keresztre fogják feszíteni: „ in XVIII parte Librae quicumque habuerit horoscopum, in crucem iussu imperatoris tolletur...
A szerző a könyv bevezetőjében említést tesz arról a teljes napfogyatkozásról, ami 334-ben, Optatus és Paulinus consulsága évében volt Rómában, s még élő uralkodóként dicsőíti Constantinust, aki 337-ben halt meg. Ebből arra következtethetünk, hogy a császár 334-337 között, vagyis uralkodásának utolsó éveiben törölte el a keresztre feszítést.

Aurelius Victor szavai alapján („primus removerit") feltételezhető, hogy I. Constantinus uralkodása után más uralkodó ismételten eltörölte a keresztre feszítést. Tudjuk, hogy Tulianus császár (361-363) kísérletet tett a pogányság visszaállítására. Az egyház kiváltságait megvonta, a keresztényeket a fontosabb hivatalokból eltávolította, s újból megnyitotta a pogány templomokat. Valószínűnek tűnik, hogy az aposztata uralkodó a régi szokásokkal együtt a keresztre feszítést is újból alkalmazta, s ezért e kivégzési módot keresztény utódainak ismételten el kellett törölniük.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban