logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Útban a vesztőhely felé

Plutarkhosz szerint a kereszthalálra ítélteknek mindig maguknak kellett vinniük kivégzésük eszközét. A különböző álmok értelmezésével foglalkozó Artemidórosz véleménye szerint ha egy gonosztevő azt álmodja, hogy alvilági démont visz a vállán, biztosan keresztre feszítik, mert ez az állom a kereszt hordozására utal. Szent János azt írja, hogy Jézus „a keresztjét hordozva" ment ki a Golgotára. Az evangélium hitelességét a torinói leplen látható nyomok egyértelműen alátámasztják.

A keresztfa hordozásával kapcsolatban - a hagyományos elképzeléssel e tétben - a keresztnek csak a vízszín s szárára kell gondolnunk, ami önmagában is kb. fél mázsát nyomott; a függőleges gerenda, ugyanis a vesztőhelyen már fel volt állítva. Ez egyrészt nagyban megkönnyítette a rendszeres kivégzések végrehajtását, hiszen így nem kellett minden egyes esetben földbe ásni a keresztet, másrészt pedig takarékossági szempontok is ezt az eljárást indokolták.
A keresztekhez szükséges faanyag ugyanis nem állt korlátlan mértékben rendelkezésre. Josephus Flavius azt írja, hogy a zsidó háború idején Titus katonái a sáncok építéséhez 90 stadium (kb. 16 km) távolságból szállították a faanyagot, mivel Jeruzsálem környékén már minden fát kivágtak."

A kivégzőosztag legalább négy katonából állt (guaternio), akiket általában egy exactor mortis "-nak kinevezett százados (centurio) lóháton ülve vezetett. Ez Jézus esetében is így történt. Azev na geliumokból arra következtethetünk, hogy ha az ostorozástól kimerült elítélt már nem bírta cipelni a patibulumot, kényszerítettek valakit a segítésére.

A zsidók a halálraítélteket borral itatták, hogy enyhítsék kínjaikat." A Talmud szerint a bódító italt Jeruzsálem előkelő asszonyai vitték a vesztőhelyre. A rómaiak nem gátolták e humánus gyakorlat folytatását. Az evangéliumok szerint Jézus nem fogadta el a számára felkínált kábító hatású fűszerezett bort.



Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban