logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Előzetes testi fenyítés

A kivégzéseket általában megelőzte a halálra ítéltek testi fenyítése. Így jártak el élve elégetés, a tarpei szikláról való letaszítás, és a zsákba varrás és keresztre feszítés esetén egyaránt.

A romaiak a testi fenyítés három formáját ismerték: a vesszőzést, a botozást és az ostorozást; keresztre feszítés előtt mindig az utóbbit alkalmazták." Josephus Flavius szerint Gesstus Florus a zsidókat megfeszítésük előtt „gyalázatosan megkorbácsoltatta ". Hasonlóan járt el Titus Flavius is a zsidó háború idején.

A római jog az ütések számát nem határozta meg, így az teljesen az eljáró magisztrátus mérlegelésére volt bízva. Kétféle kínzóeszközt ismertek: a flagellumot, ami ólomgolyókkal kirakott végű szíjkorbács volt, és a flagrumot, ami vasláncból készült, s aminek a végére szintén fémnehezékeket vagy birkacsont darabokat erősítettek.

Az ostorozást a halálos ítélet kimondásának helyén vagy a vesztőhelyen hajtották végre, de az is gyakran előfordult, hogy az elítéltet a kivégzés helyére vezető úton, menet közben ütlegelték.

A kínzó oszlop általában vastag, alacsony fatörzs volt, amihez úgy kötötték hozzá a megfenyítendő személyt, hogy meztelen bőre kifeszüljön, s így a korbácsütések minél mélyebbre hatolva cafatokká szaggassák a bőrét és a húsát. Josephus Flavius szerint 62-ben Jeruzsálemben Albinus helytartó parancsára egy Jézus nevű zsidó paraszt „húsát csontig szaggatták a korbácsütésekkel".
Nem csoda, hogy Horatius a római fenyítőeszközt szörnyűnek (horribile flagellum) nevezi. A keresztény vértanúakták szerint „némelyeket annyira megkorbácsoltak, hogy húsukat egészen a vénákig és artériákig látni lehetett. "

Az ostorozást általában két katona végezte, akik felváltva mérték ütéseiket az elítéltre. A korbácsütések nemcsak a hátat érték, hanem a test teljes felületét. A torinói halotti leplen látható test egészét, elölről a mellet, a hasat, a karokat, a csípőt, a combokat és a lábszárakat, hátulról a két vállat, a lapockát, az ágyékot, az ülőizmokat és a lábikrákat számtalan korbácsütéstől származó seb borítja.

A római ostorozás olyan kegyetlen volt, hogy az elítéltek sokszor belehaltak. Ulpianus azt írja, hogy senkit sem szabad olyan büntetéssel sújtani, hogy vesszőzéssel, ostorozással vagy kínzással öljék meg, mégis sokan bele szoktak halni a kínzásba:
„nec ea quidem poena damnari quem oportet, ut verberibus necetur vel virgis interematur, nec tormentis; quamvis plerique dum torquentur deficere solent.

Philón szerint Flaccus, Alexandria praefectusa, számos zsidót úgy megkorbácsoltatott, hogy nem élték túl a súlyos fenyítést.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban