logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A titulus

Az evangélisták szerint a katonák a megfeszített Jézus feje fölé erősítettek egy táblát, amelyen három nyelven - görögül, latinul és héberül - a következő felirat (titulus) volt olvasható: „Názáreti Jézus, a zsidók királya."
Római szokás volt a halálra ítélt bűnös nyakába akasztani vagy a keresztjére tűzni egy fehér gipsszel bevont kis táblát amelyre jól olvasható, fekete betűkkel ráírták a főbenjáró büntetés okát (causa poen) s esetleg az elítélt nevét és származási helyét. Az ilyen táblákat a vesztőhelyre menet általában az elítéltek előtt vitték.

E szokásra forrásokban számos példát találhatunk. A korábbiakban már említésre került, hogy Augustus uralkodása idején egy római családfő nyilvánosan keresztre feszíttette egyik rabszolgáját, amiért az feljelentette a császár ellen összeesküvést szervező, Fannius Caepio nevű fiát: miközben az áruló rabszolgát átvezették a Forumon, egy táblát vittek előtte, mely jelezte a büntetés okát.
Suetoniusnál olvashatjuk a következő esetet: „Rómában egy nyilvános lakomán egyik rabszolga elemelt valamelyik kerevetről egy ezüstlemezt; Caligula nyomban hóhérkézre adta, és megparancsolta, hogy a bakó vágja le a karját és azt nyakába akasztva erősítse mellére, vigyen előtte egy táblát, mely a büntetés okát feltünteti, így vezesse végig a lakomázók között."
Szintén Suetonius tudósít arról, hogy Domitianus „egy családapát a nézőtérről az arénába vonszoltatott, és a kutyák elé dobatott, mert egy thrák bajvívóról azt mondta: a murmillóval (murmillo: a gladiátorok egyik típusa) csak megbír, a játék rendezőjével (vagyis a császárral) azonban soha; nyakába táblát akasztottak ezzel a felirattal: »Felségsértő thrákdrukker«. Végül Eiosz egyháztörténeti munkájában olvasható, hogy 177-ben a galliai amfiteátrumban körbevezettek egy halálra ítélt keresztény férfit, „miközben előtte egy táblát vittek, amire ez volt írva latinul: »Ez a keresztény Attalosz«

A büntetés végrehajtásával kapcsolatos tudnivalókat a következőképpen foglalhatjuk össze. A kereszthalálra ítélteket megfeszítésük megfeszítésük megostorozták. A félmázsás patibulumot, vagyis a kereszt vízszintes szárát, maguk az elítéltek cipelték ki a vesztőhelyre. A kivégzésekre a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt került sor, hogy a kegyetlen büntetés elriassza az embereket az újabb bűntettek elkövetésétől (generális prevenció). Az elítéltek karjait és lábait általában szögekkel erősítették a változatos formákban felállított keresztfákhoz.
Az a tudományos álláspont, amely szerint a karok rögzítésekor a szögeket a kéztő csontocskái között verték át, tévesnek bizonyult. A szögeket valószínűleg az elítéltek tenyerébe verték, ahogy azt a képzőművészeti alkotásokon évszázadokon keresztül ábrázolták, s ahogy azt Assisi Szent Ferenc, Sziénai Szent Katalin, Ricci Szent Katalin, a közelmúltban szentté avatott Pietrelcinai pio atya és más stigmatizált szentek kézsebei mutatják.

Az elítélt testsúlyának nagy részét gyakran a kereszt függőleges szárára erősített ülőke (sedile) vagy lábtámasz (suppedaneum) tartotta. A meztelenre vetkőztetett elítéltek ruhadarabjai (nana laria) a büntetést végrehajtó katonák zsákmányává váltak. A kereszteket általában feliratokkal (titulus) látták el, melyek jelezték a szörnyű büntetés okát (causa poenae).


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban.
.