logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A Sedile és a Suppedaneum

A kivégzést végrehajtó katonák a kereszt függőleges szárának közepére, az elítélt--lábai közé gyakran egy kis fadarabot erősítettek. Ezen a: ülőkén (sedile vagy sedeéula) a felfeszítettek úgy ültek, mint a lovon (equctaa il a cruce). Erre a testhelyzetre utalnak azok a szolgák, akik Plautus egyik vígjátékában a következő társalgást folytatják: „- Félek... - Mitől? - Nehogy még ma mindahányan itt vagyunk, / keservesen kapálózzunk a keresztfán. - Csak magad kapálózz, én ezt a táncot s lovaglást elengedem.

A Kr. u. II. század második felében élt Szent Ireneusz az ötös szám szimbolikus értelméről elmélkedve megjegyzi, hogy a keresztnek is öt végpontja van: a függőleges és a vízszintes gerenda két-két vége, valamint a kereszt közepén lévő pont, melyen a megfeszített személy megpihen. Valószínűleg Jézus esetében is alkalmaztak ülőkét. Szent Jusztinosz azt írja, hogy Jézus a keresztfán ítélőszékében ült. A kiugró ülőke Tertullianus szerint is hozzátartozik Krisztus keresztjéhez: „nobis tota crux imputatur, ...cum illo sedilis excessu.

Sok kutató szerint a rómaiak az ülőkéhez hasonlóan olykor Vablámaszt (suppedaneum) is használtak. Ez szintén egy fadarab volt, melyen az elitélt állhatott. A képzőművészetben főként az ortodox ikonokon láthatunk lábtartót Jézus keresztjén.
Mivel a lábtámaszra a keresztre feszítésekről szóló irodalmi forrásokban nincs közvetlen utalás, sokan úgy vélik, hogy azt nem is alkalmazták az ókorban. „Ami pedig a lábtámaszt illeti, mellyel egy régi hagyomány bizonyára esztétikai megoldásból a keresztet kiegészíti, azt kell mondani, hogy nincs semmi történelmi alapja és valószínűsége" - írja HENRI DANIEL ROPS.
PIERRE BENOIT, a kiváló domonkos kutató azonban néhány évtizeddel ezelőtt rámutatott arra, hogy a lábtámaszra mégis van ókori bizonyíték. 1857-ben találtak Rómában egy falba karcolt keresztényellenes antik gúnyképet, mely egy keresztre feszített szamárfejű embert ábrázol. A közismert képen pontosan kivehető, hogy az emberalak egy lábtartón áll.

Az általánosan elterjedt magyarázat szerint mind az ülőke, mind a lábtartó arra szolgált, hogy a karokra ható húzóerő csökkentése által enyhítse, s ezáltal meghosszabbítsa az elítélt szenvedéseit? Ha azonban abból indulunk ki, hogy Jézus keresztjére is erősítettek ülőkét (s esetleg lábtámaszt is), ez a magyarázat nem lehet helytálló, mivel tudjuk, hogy Jézus kínszenvedése a keresztfán viszonylag rövid ideig tartott.
A sedile és a suppedaneum ezért - mint fentebb már említettem - inkább arra szolgálhatott, hogy tartsa a két tenyerén keresztül felszögezett elítélt súlyának nagy részét, s ezáltal megakadályozza a kezek szétszakadását.


Forrás: Sáry Pál - Keresztre feszítés az ókorban