logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az eredet

Valószínűleg kultikus okokra vezethető vissza. A törzsi társadalmakban kettős célt szolgált, egyrészt eltávolították a közösségből a vétkezőt, másrészt engesztelő áldozatként ajánlották az istenség(ek)nek.
Kezdetben csak élő fához kötötték, és hagyták elpusztulni az elítéltet, majd egy függőlegesen felállított gerendára kötözték vagy szögelték fel az áldozat kezét, annak a feje fölé helyezve. Később a keresztgerendát is alkalmazták különböző formában. Kr.e. 519-ben I. Dareiosz 3000 babilonit, Kr.e. 175-ben IV. Antiochosz szíriai király több száz zsidót, Kr.e. 88-ban Júdea uralkodója 800 farizeust feszíttetett meg.

Rómában a halálbüntetés legkegyetlenebb formájának számított, általában rabszolgákat vagy ellenséges foglyokat büntettek így főbenjáró vétség (gyilkosság, rablás, árulás, lázadás) esetén. Így történhetett meg, hogy a Spartacus vezette felkelést követően 6000 rabszolgát feszítettek keresztre. Római polgárt csak nagyon kivételes alkalommal végeztek így ki, s Constantinus a IV. sz-ban el is törölte e halálnemet.



Forrás: Pap András László: Halál a kereszten