logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A halál oka.

Az elítélt nem vérveszteség, hanem lassú kínhalál, fulladásos halál következtében végzi be életét. Két karon függve a test egész tömege az izomrendszerre nehezedik, s az izmok folyamatos megfeszítettsége következtében rövid időn belül görcsös állapot alakul ki (tetanizáció). Emiatt a mozdulatlanság miatt a vérnyomás csökken, majd ennek hatására vérrögök keletkeznek, és trombózisok alakulnak ki. A rekeszizom működése is görcsössé válik, ami oxigénhiányt és fulladást okoz.

A keresztre feszített pánikba esik, és levegő után kapkod, amitől hőmérséklete megemelkedik. A fuldoklás következtében elkékül, majd több napi (akár 5 napi) agónia után megfullad. Ezért írta Seneca: „akiket ilyen halálra ítéltek, életüket cseppenként vesztették el.”
(Epistulae 101, 14)

romaikor_kep



Ha a keresztre feszített teljes súlya csak a csuklóira nehezedik, akkor akár 5-6 órán belül is bekövetkezhet a halál, ezért időnként úgy „könnyítettek” az elítélt sorsán, hogy eltörték a lábszárcsontjait, ezáltal lábával már nem tudta megtartani magát.)

A keresztre feszített minél gyengébb fizikai állapotban kerül a keresztre, annál rövidebb ideig tart a szenvedése.



Forrás: Pap András László: Halál a kereszten