logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A furca és a patibulum használata a római büntetőjogban

A korai időkben „a rómaiak még igen emberségesen bánlak szolgáikkal, együtt dolgoztak és étkeztek velük, s ez családias viszonyt alakított ki közöttük. Nagy büntetésnek számított már az is, ha a vétkes rabszolgának a kocsi rudat alátámasztó fadarabbal a hátán kellett végigmennie a szomszédok között, mert akire ilyen büntetést szabtak ki, elveszítette minden becsületét a saját házában és a szomszédok előtt is. Az ilyen rabszolgát furcifer-nek nevezték, mert amit a görögök támasztéknak vagy villának hívnak, azt a rómaiak furcii-nak nevezik” olvashatjuk Plutarkhosznál.
A bűnös szolgákat ezek szerint a rómaiak kezdetben úgy szégyenítették meg, hogy a nyakukba tették azt a villa alakú (valószínűleg fordított V vagy háromszög alakú) fadarabot, amelyet az álló helyzetben lévő, kétkerekű kocsik rúdjának alátámasztására használtak. Erre Sevillai Szent Izidor (Isidorus Hispalensis) is utal egy helyen: a VI-VII. században élt tudós érsek szerint furcifernek egykor azt nevezték, akit valamilyen enyhébb bűntett miatt inkább megszégyenítése céljából, semmint büntetésül arra kényszerítettek, hogy egy furcál hordozzon körbe az úton, hirdetve közben saját bűnét, és figyelmeztetve a többieket, hogy ne kövessenek el hasonló bűntettet: ,furcifer dicebatur olim qui ob levi delicto cogebatur ad hominis ignominiam, magis quam supplicii causa, furcam circa viam ferre, praedicans peccatum suum, et monere ceteros ne qui simile peccarent.”

E megszégyenítő büntetést később azzal súlyosbították, hogy a furcát cipelő szolgát akinek a kezeit a villa két szárának végéhez kötözték út közben ostorral verték. Livius a Kr. e. V. század elején történt események előadásakor említést tesz arról, hogy az ünnepi játékok reggelén „servum quidam páter famíliáé ... sub furca caesum medio egerat circo”, vagyis az „egyik családfő rabszolgáját ütlegelve hajtotta végig a circitson, nyakát villába szorítva.” Plautus műveiben többször is utal a furca használatára: „tudom jól, hogy villa alatt (sub furca) vesszőkkel tángáltak el” olvashatjuk például „Az ikrek” (Menaechmi) című vígjáték egyik dialógusában.
Bizonyos bűntettek esetén a „villa alatti” vesszőzés mellékbüntetésül is szolgálhatott a szabadság elvesztése (capitis deminutio maxima) mellett. Livius szerint Kr. e. 138-ban a néptribunusok előtt azt a vádat emelték C. Matienus ellen, hogy Hispániában megszökött a hadseregből. A marasztaló ítélet meghozatala után az elítéltet villával a nyakában sokáig vesszőzték, majd pénzért eladták: „C. Matienus accusatus est apud tribunos plebis, quod exercitum in Hispánia deseruisset, damnatusque sub furca diu virgis caesus est et sestertio nummo veniit.”

A városban a „szégyenletes villa” (furca ignominiosa) helyett sokszor patibulumot alkalmaztak hasonló célra. Patibulumnak eredetileg azt a vastag rudat nevezték, melyet tolózárként, ill. reteszként (sera) az ajtók zárására használtak: „patibulum sera qua ostia obcluduntur” mondja Nonius Marcellus. E fából készült egyenes rudat keresztben ráfektették a rabszolga két vállára, s kétoldalt hozzákötözték a kezeit. így vezették végig a városon, s közben korbáccsal ütlegelték.

A rabszolgákkal való bánásmód az idők folyamán a szolgák számának növekedésével párhuzamosan fokozatosan romlott, és a büntetések is szigorodtak. Idővel mind a furca, mind a patibulum kivégző eszközzé vált.

Az ún. „büntető villa” (furca poenalis) használatát Suetonius tömören így ismerteti: „midi hominis cervicem inseri furcae, corpus virgis ad necem caedi”, vagyis „a meztelenre vetköztelett ember nyakát befogják egy villába, testét meg halálra vesszőzik.”
A patibulum alkalmazása még kegyetlenebbé vált: e gerendát a hozzákötözött rabszolgával együtt felemelték egy földbe ásott, függőlegesen álló, másik gerenda tetejére, odaerősítették, s a szolga lábait is rögzítették. így alakult ki a keresztre feszítés (crucifixio), ami hosszú évszázadokon keresztül a legsúlyosabb büntetést (summum supplicium) jelentette a Római Birodalomban.
Patibulumnak innentől kezdve a kereszt (crux) vízszintes szárát nevezték, melyet általában maguk az elítéltek cipeltek a vesztőhelyre: patibulum ferat per urbem, deinde offigitur crucí írja például Plautus egy helyen. Clodius Licinus is azt állítja, hogy a patibulumhoz kötözött személyeket körbehurcolják és keresztre szegezik: „deligati ad patibulum circumferentur et cruci affiguntur.” Firmicus Maternusnál szintén azt olvashatjuk, hogy a patibulumhoz szegezett személyt felemelik a keresztre: „patibulo subfixus in crucern tollitur,”

Forrásaink szerint I. Constantinus (Nagy Konstantin) a keresztre feszítés alkalmazását keresztény érzületből (a Szent Kereszt iránti tiszteletből) megtiltotta. A keresztbüntetés helyébe az akasztás egy speciális formája lépett. E jelentős változást Justinianus császár jogászai is figyelembe vették a klasszikus (II-III. századi) jogi szövegek VI. századi kompilációja során.
A törvénykönyvekbe szerkesztett régi szövegeket oly módon módosították (interpolálták), hogy a crux szó helyébe mindenhol a furca szót írták. E szövegmódosítás leginkább egy Paulus-fragmentumból tűnik ki. A posztklasszikus korban összeállított Sententiarum libri szerint a lázadásra és felkelésre felbujtókat, a nép lázítóit, társadalmi rangjuk szerint vagy keresztre feszítik, vagy vadállatok elé vetik, vagy egy szigetre száműzik: „auctores seditionis et tumultus vei concitatores populi pro qualitate dignitatis aut in CRUCEM tolluntur aut bestiis objieiuntur aut in insulam deportantur,”
E részlet a justinianusi Digestában így szerepel: „auctores seditionis et tumultus, populo concitato, pro qualitate dignitatis aut in FURCAM tolluntur, aut bestiis obiieiuntur, aut in insulam deportantur.”

A furca e kései korban a rabszolgák nyakába akasztott villa helyett már akasztófát, bitófát jelentett, csakúgy, mint a patibulum (a két szó között már nem volt jelentésbeli különbség). Szent Izidor szerint a patibulum, amit közönségesen fúródnak neveznek, enyhébb büntetés, mint a kereszt, mert a patibulum a felakasztott személyeket azonnal megfojtja, míg a kereszt a megfeszítetteket sokáig kínozza: „patibulum vulgo furca dicitur..., séd páti buli minor poena quam crucis; nam patibulum adpensos státim exanimat, crux autem subfixos din cruciat...”

A bitófát Y alakja miatt nevezték furcónak; a kivégzés úgy történt, hogy az elítéltek nyakát egy fadarabbal a villa két ága közé szorították, ami gyors fulladást eredményezett. Érdekességként megemlíthető, hogy pontosan ilyen Y alakú bitófák láthatók a kánaáni királyok kivégzését ábrázoló Józsue-tekercsen, mely a X. századi bizánci könyvfestészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, s melyet ma a Vatikánban őriznek.



Sáry Pál