A bányamunka-büntetés a principátus elején jelent meg a római jogban. Bevezetése nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal, hogy véget értek a nagy hódító háborúk, s így jelentősen csökkent a bányákba küldhető hadifoglyok száma. E büntetési nemet az egyiptomi uralkodók már régóta alkalmazták: valószínűleg e külföldi példa is hatott a rómaiakra. Garnsey a forrásokban található „metalli coercitio” kifejezésből arra következtet, hogy a bányamunka-büntetés Rómában eredetileg a fegyelmezési jogkörben (ius coercitionis) kiszabható büntetések közé tartozott, s csak később vált törvényileg szabályozott büntetéssé.

A klasszikus jogtudósok műveinek ránk maradt töredékeiből jól kitűnik, hogy e büntetési nem a ΙΠ. századra részletes szabályozást nyert.