A bányamunka-büntetés kiszabása Rómában a városparancsnok {praefectus urbi) hatáskörébe tartozott: „praefecto plane urbi specialiter competere ius in metallum damnandi” mondja Ulpianus egy császári rendeletre utalva.

A tartományokban a helytartónak állt jogában bányamunkára ítélni a bűnelkövetőket:
„qui universas provincias regunt, ius gladii habent, et in metallum dandi potestas iis permissa est”
írja szintén Ulpianus.

A legfontosabb perjogi szabályok közé tartozott, hogy a büntetés súlyosságára tekintettel senkit sem lehetett a távollétében (in absentia) bányamunkára ítélni. Ulpianus szerint az egyszerű száműzésnél (relegatio) súlyosabb büntetést, így például bányamunkavagy halálbüntetést akkor sem szabad a vádlott távollétében kiszabni, ha az illető makacsságból a szabályszerű idézés (denuntiatio) és a helytartó hirdetménye (edictum praesidis) ellenére sem jelent meg a tárgyaláson. Ilyenkor a vádlottat valószínűleg hatósági erővel kellett előállítani.