A bányamunkára ítélésnek három különböző fokozata létezett:

(1) a damnatio in metallum,
(2) a damnatio in opus metalli és
(3) a damnatio in ministerium metallicorum.

Az in metallum és az in opus metalli damnatio az I-Π. században amint a későbbiekben látni fogjuk egyaránt életfogytig tartó büntetést jelentett; az elítéltek mindkét esetben rabszolgává váltak. E két büntetési kategória között Ulpianus két lényeges különbséget lát:
(a) míg az in metallum damnati súlyosabb, az in opus metalli damnati könnyebb bilincset viselnek;
(b) szökés esetén az in opus metalli damnati büntetésből átkerülnek az in metallum damnati kategóriájába, az in metallum damnati pedig ilyenkor súlyosabb büntetésben részesülnek:
„inter eos autem, qui in metallum, et eos, qui in opus metalli damnantur, differentia in vinculis tantum est, quod, qui in metallum damnantur, gravioribus vinculis premuntur, qui in opus metalli, levioribus; quodque refugae ex opere metalli in metallum dantur, ex metallo gravius coercentur

Callistratus csupán ezt az utóbbi, a szökés eltérő következményeiben megmutatkozó különbséget említi a metallum és az opus metalli elhatárolásakor:
„nec diversa poena est operis et metalli, nisi quod refugae operis non morte, sed poena metalli subiiciuntur.”

Amint ebből és egy másik, szintén Callistratustól származó töredékből kitűnik, az in metallum damnati szökés esetén halálbüntetésben részesültek:

„qui in metallum damnati id admiserint, summo supplicio afficerentur.”

A bányamunka-büntetés harmadik típusáról Ulpianus a következőket írja:

„in ministerium metallicorum feminae in perpetuum, vel ad tempus damnari solent... Et si quidem in perpetuum fuerint damnatae, quasi servae poenae constituuntur, si vero ad tempus, damnantur, retinent civitatem”

Ezek szerint in ministerium metallicorum általában nőket ítéltek. E büntetés életfogytig tartó és határozott idejű egyaránt lehetett: míg az előbbi esetben az elítéltek az in metallum és az in opus metalli damnati-hoz hasonlóan rabszolgává váltak, az utóbbi esetben a szabadságukkal együtt a polgárjogukat is megtartották.

A különböző típusú bányamunkára ítéltek valószínűleg más-más feladatokat láttak el a bánya területén, bár erről a jogi források nem tudósítanak bennünket. Valamilyen szintű munkamegosztásnak minden bányában érvényesülnie kellett. Diodórosz szerint az egyiptomi aranybányákban a hosszú munkafolyamat egyes fázisait gondosan felosztották a munkások különböző csoportjai között: az idősebb férfiak és a nők feladatát például a kitermelés után apróra zúzott kövek malmokban történő porrá őrlése képezte.
Véleményem szerint okkal feltételezhetjük, hogy a különböző kategóriájú elítéltek a bányamunka különböző fázisait látták el. A legnehezebb fizikai munkát, a kövek, ércek kibányászását minden bizonnyal az in metallum damnati végezték, míg a kibányászott anyagok további megmunkálása az in opus metalli és az in ministerium metallicorum damnati feladatát képezhette.

A bányamunka-büntetés súlyát természetesen az is nagyban befolyásolta, hogy milyen bányába küldték a bűntetteseket. Ulpianus állítása szerint olykor mészkő és kénbányába is küldtek elítélteket, ami a rendes (átlagos) bányamunka-büntetésnél súlyosabb büntetést jelentett:

„in calcariam quoque, vel sulphurariam damnari solent, sed hae poenae metalli magis sunt."