A múlt században élt nagy német ókortörténész és római jogász, Theodor Mommsen a római történelemről írott, Nobel-díjjal kitüntetett könyvében kifejti: a római köztársaság létrejöttével a királyi hatalom tulajdonképpen nem szűnt meg, csupán annyi történt, hogy az addigi egyetlen, élete végéig uralkodó király helyébe két, egy évre választott király lépett. Mommsen nézete talán egyoldalú és túlzó, felfogását tekintélyes tudósok bírálják, de kétségtelenül sok igazság van benne.

A hagyomány szerint már a kezdetektől fogva évente két consult választott a népgyűlés, a comitia centuriata. Egyes források alapján azonban sok tudós úgy vélekedik, hogy a kettős consulatus intézménye később, esetleg csak 367-ben alakult ki. Eszerint kezdetben nem két consul, hanem egy évenként megválasztott praetor maximus állt volna a köztársaság élén, akinek alárendelve két másik, alacsonyabb rangú magistratus működött.
E nézet képviselői szerint a consulok listáját később önkényesen kiegészítették, ezért szerepel azon kezdettől fogva évenként két consul neve. E tudósok a későbbi korok dictaturájában a köztársaság kezdetének rendes kormányformáját vélik felismerni, amelyet utóbb már csak kivételesen alkalmaztak.

A tudósok többsége azonban óvatosan foglal állást, vagy kifejezetten elveti ezt a hipotézist, és a hagyományos, Mommsen által is elfogadott nézethez csatlakozva úgy véli, hogy kezdettől fogva két főmagistratus állt a római köztársaság élén. Az mindenesetre több mint valószínű, hogy a consulokat kezdetben nem e névvel illették, hanem hadvezéreknek (praetores) vagy bíráknak (iudices) nevezték őket, és csak később, egyesek szerint már az V. században, mások szerint csak a Licinius–Sextius-féle törvények (Kr. e. 367) óta használták a consulok és a praetorok hagyományosan ismert megjelölését.

Akárhogy is foglalunk állást a rendes consulatus kezdetét illetően, az kétségtelen, hogy a köztársasági alkotmány végleges megszilárdulása csak 367-ben következett be, hiszen 451-ben a XII táblás törvény megalkotása céljából az állami főhatalmat a decemvirek kezébe tették le (decemviri consulari potestate legibus scribundis), majd 445 és 367 között a consulok helyett igen gyakran 3-6, consuli hatalommal felruházott katonai tribunus (tribuni militum consulari potestate) állt a római állam élén.



Földi András